Sarusi Mihály:Szentföldön
Az igazán nagy írók nyelvet teremtenek. Nem elégszenek meg a már meglévővel, hanem szavakat, kifejezéseket alkotnak, ha kell, archaizálnak, ha kell modernizálnak. Sarusi Mihály nagy író. Témája tetőtől talpig átjárja. Része lesz annak, amiről ír. Nem kívülről lát valamit, és reflektál rá: kiemeli a valóság fontos szeleteit, tájait, nyelvi eszközeit, történelmi múltját, és mindenekelőtt: alakjait.
A Szentföld, Sarusi Mihály értelmezésében, nem más, mint a magyar haza. Mert mindenkinek a hazája szent. Elkülönített, felmagasztosult. Hogy a magyar köznyelvben Szentföldön egész mást értünk? Ez legyen az Olvasó gondja:mi szentebb? A bibliai szentség, vagy a történelmi-etnikai szentség?
Sarusi Mihály eléri- legalábbis nálam- hogy könyve folyamatos kérdés-válaszadás, folyamatos párbeszéd legyen. Beszélgetünk magyarságtudatról, történelemről, dunamenti szomszádságról, hűségről, generációs ellentétekről. Mindez semmiféle gyötrelemmel nem jár. Sarusi Mihály tolla fegyver, de olyan fegyver, mely finom kenyeret ad annak, aki használja.
Magyarigen, Móricz-köz, Zalatna,Ipolyság- a megmaradt magyarság csatázik a külső elnyomással, a belső elnyomással, a különféle egzisztenciális jellegű kísértésekkel. Nem mindig nyer. De a kis győzelmeknek is nagyon örülünk, mert minden egyes kimondott szó hozzájárul ennek a nemzetnek a fenmaradásához. Magyarul beszélni Erdélyben, Szlovákiában: misszió. Küldetéstudatos embere kellenek hozzá.
De magyarul beszélni: már itthon is misszió. Az itthon " használt" magyar nyelvet ellepte az anglicizmusok riasztó hada. Aki a Szentföldön című könyv 96. oldalára lapoz, olvashatja a plázákban tapasztalható elképesztő nyelvi igénytelenséget. Valamint a munkaellenes filozófiát. Sarusi Mihály ezen a ponton globális problémát érint. Mert nemcsak a magyar fiatalok nem hajlandók dolgozni, a németek, az angolok, az olaszok, a spanyolok sem. a skandináv még igen, ha a sajátján dolgozhat. Európa jóléti társadalmai elkényezteti az ifjúságot.
Sarusi Mihály könyve, véleményem szerint, a 21. századi magyar irodalom megkerülhetetlenül fontos, hiheteltenül őszinte, a dolgokat nevén nevező, és a művészi magyar nyelvet hihetetlen magasságokba emelő alkotása. Attól tartok, liberális oktatáspolitika keretében soha nem lesz kötelező olvasmány.
De ki mondta, hogy az oktatás mindig liberális? Hogy az is marad?
Vár Ucca Műhely, Veszprém, 2014.
xxxxxxxxxxxx
Nézd meg ezt a blogot is. mediaszemle.blogspot.com
A Szentföld, Sarusi Mihály értelmezésében, nem más, mint a magyar haza. Mert mindenkinek a hazája szent. Elkülönített, felmagasztosult. Hogy a magyar köznyelvben Szentföldön egész mást értünk? Ez legyen az Olvasó gondja:mi szentebb? A bibliai szentség, vagy a történelmi-etnikai szentség?
Sarusi Mihály eléri- legalábbis nálam- hogy könyve folyamatos kérdés-válaszadás, folyamatos párbeszéd legyen. Beszélgetünk magyarságtudatról, történelemről, dunamenti szomszádságról, hűségről, generációs ellentétekről. Mindez semmiféle gyötrelemmel nem jár. Sarusi Mihály tolla fegyver, de olyan fegyver, mely finom kenyeret ad annak, aki használja.
Magyarigen, Móricz-köz, Zalatna,Ipolyság- a megmaradt magyarság csatázik a külső elnyomással, a belső elnyomással, a különféle egzisztenciális jellegű kísértésekkel. Nem mindig nyer. De a kis győzelmeknek is nagyon örülünk, mert minden egyes kimondott szó hozzájárul ennek a nemzetnek a fenmaradásához. Magyarul beszélni Erdélyben, Szlovákiában: misszió. Küldetéstudatos embere kellenek hozzá.
De magyarul beszélni: már itthon is misszió. Az itthon " használt" magyar nyelvet ellepte az anglicizmusok riasztó hada. Aki a Szentföldön című könyv 96. oldalára lapoz, olvashatja a plázákban tapasztalható elképesztő nyelvi igénytelenséget. Valamint a munkaellenes filozófiát. Sarusi Mihály ezen a ponton globális problémát érint. Mert nemcsak a magyar fiatalok nem hajlandók dolgozni, a németek, az angolok, az olaszok, a spanyolok sem. a skandináv még igen, ha a sajátján dolgozhat. Európa jóléti társadalmai elkényezteti az ifjúságot.
Sarusi Mihály könyve, véleményem szerint, a 21. századi magyar irodalom megkerülhetetlenül fontos, hiheteltenül őszinte, a dolgokat nevén nevező, és a művészi magyar nyelvet hihetetlen magasságokba emelő alkotása. Attól tartok, liberális oktatáspolitika keretében soha nem lesz kötelező olvasmány.
De ki mondta, hogy az oktatás mindig liberális? Hogy az is marad?
Vár Ucca Műhely, Veszprém, 2014.
xxxxxxxxxxxx
Nézd meg ezt a blogot is. mediaszemle.blogspot.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése