Szijártó M. István:A 18.századi Magyarország rendi országgyűlése

 A 18.századi Magyarország a rendi dualizmus világa volt. A politika nagy és kis kérdéseiben az uralkodó és az országgyűlés döntöttek. De hogyan működött ez az országgyűlés? Mi volt a tényleges szerepe a törvények, decretumok megalkotásában? hogyan tükrözte vissza az országgyűlés a magyar társadalom akkori állapotát? Ezekre a kérdésekre keresi a választ magas tudományos értékű, ugyanakkor remek stílusban megírt, érdekes könyvében Szijártó M. István történész.

Megtudhatjuk, mit is nevezünk rendi társadalomnak,milyen kritériumok döntötték el, hogy ki tartozhat egy adott rendhez. Szijártó kiemeli, hogy a rendekhez tartozni azt jelentette: valamit uralni. Aki pedig valamit uralt, annak bírói hatósága is volt az adott területen. Gazdaság és jog tehát összefonódott a korabeli Magyarországon, független államapparátus híján- vagy legalábbis nagyon kezdetleges állapotában- a birtokos " intézte" a jogi ügyeket. Nagyon lényegesek a könyvnek ezek a kezdő passzusai, mert felülírja az európai történetírásban évtizedek óta jelen lévő vitát, hogy tudniillik a rendhez tartozó személy gazdasági vagy jogi alapon tartozik-e a rendhez. Szijártó M. István szerint mindkettő. Kaunitz kancellár ugyan élesen szembeállította az uralkodót és a rendeket ( hogy Szerző találóan fogalmaz, egyfajta " zéró összegű játszma" állapotában írta le a rendszer működését), a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy mindkét félnek volt bőséges mozgástere ebben a politikai játszmában. Elég, ha csak arra gondolunk, a pozsonyi rendi országgyűlésen előbb az országos sérelmek, majd a városok, majd az egyház sérelmei következtek, s csak ezután került sor a király által megfogalmazott felirat felolvasására. Az adómegajánlás pedig elválaszthatatlan volt a gravaminális sérelmek tárgyalásától, minden olyan kísérlet, mely a kettőt külön akarta tárgyalni, megbukott. Rendek és országgyűlés érdekei ugyan olykor szembenálltak egymással, mégis, mindkét hatalmi központnak szüksége volt szüksége volt a másikra. Elég, ha csak a Mária Terézia uralkodása alatt megfogalmazott 1748-es kormányzati reformokra ( haugwitzi reform) gondolunk, melyet Magyarországra nem terjesztett ki, mondván, ott az országgyűlés nélkül nem lehet semmit tenni.
Nagyon érdekes gondolatot vet fel a 19. oldalon kezdődő " Törvény és szokás" című alfejezet. Itt azt a kérdést boncolgatja a Szerző, hogy Magyarországon a napi jogi gyakorlatban mekkora szerepet játszott az évszázados szokásjog, és mekkorát a sokszor ezt felülírni kívánó törvény. Éppen a következő fejezetek árulják el, hogy a tradíció szerepe igen nagy volt a diéta működésében. A rendek nehezen viseltek a diéta rendjébe bármilyen beavatkozást- ezért volt komoly probléma, az országgyűlési ifjúság viselkedése ( igen, már a 18.században is), ezért volt lehetséges az, hogy sokszor a testi sértésig eldurvultak a viták, még vallásügyi kérdésekben is. Nagyon sok volt az érzelmi megnyilvánulás, s nem akadt olyan szokásjog, mely ezt szabályozta volna, racionális, Habsburg által előírt törvényt pedig nem fogadtak el. Jellemző, hogy csak 1790-re sikerült elfogadtatni azt a szabályt, hogy nem szabad az asztalon állva szónokolni, csak a szék mellett.
Képet kapunk mindezen kívül az országgyűlés napi működéséről. Hogyan zajlottak a viták, beszélhetünk-e a 18.századi történelmünkben kormánypártról és ellenzékről, meddig tartott egy ülésszak, ki hívta össze, miben különbözött a felsőtábla és az alsótábla ( ma úgy mondanánk: felsőház és alsóház), hogyan biztosították a két ház között az összeköttetést. részletesen megismerjük olyan történelmi események pontos lefolyását, mint pl. a Mária Teréziának életüket és vérüket felajánló rendek érzelmi megnyilvánulása. Eltűnődhetünk azon is, mi lett volna akkor, ha 1686 után nem Pozsonyt, hanem Budát teszik meg az országgyűlés helyszínéül.

Szijártó  M.István könyve nélkülözhetetlen a koraújkorral foglalkozó történészek számára. Éppen ezért elsősorban nekik, illetve történelem és politikatudomány szakos egyetemistáknak, tanároknak ajánljuk ezt a kitűnő könyvet. 

Országgyűlés Hivatala, Budapest, 2016.Megjelent a Magyar országgyűlések története sorozatban.