Bejegyzések

újkor címkéjű bejegyzések megjelenítése

Miru György:Az alkotmányozás politikai nyelve 1848-49-ben

 Miru György könyvének legnagyobb érdeme, hogy sikerült létrehoznia az annyira áhított egységet: Szerző és Olvasók a szöveg által együtt gondolkodnak. Az 1848.márciusi forradalom az újkori magyar történelem egyik legjelentősebb eseménye. Következményeképp olyan új jogi szemlélet emelkedett a hivatalosság rangjára, mely közel járt a korabeli nyugat-európai polgárosult társadalom ( persze, erről a kifejezésről is rengeteget lehet vitatkozni, másképp polgárosult az angol, mint pl. a francia vagy a német társadalom) jogi ideáljához. Ugyanakkor az országgyűlés ( olyan képviselőkkel, mint Széchenyi István gróf, Batthyány Lajos gróf, Kossuth Lajos, Deák Ferenc és sokan mások) működése során mindvégig megőrizte a magyar hagyományokat, az újítás sohasem járt együtt a hagyomány teljes elvetésével. Az áprilisi törvények- noha vita folyik arról, hogy nevezhetők-e alkotmánynak, véleményem szerint igen, annak ellenére, hogy számtalan kérdést nem rendezett- olyan új társadalmi-gazdasági - politikai-á

Josef Pieper:Szabad idő és kultusz

 Josef Pieper (1904-19979)a 20.század  egyik legismertebb német filozófusa, teológusa. Ahogy könyvének előszavában Karl Lehmann fogalmaz, Piepert leginkább a teológia előszobája, az úgynevezett határterületek érdekelték.Magyarul , sajnos, kevés mű jelent meg tőle, pedig német nyelven megjelent írásainak összkiadása kilenc vaskos kötetet tesz ki. Mai olvasó számára mind nagyon érdekes művek, a magyar könyvkiadás egyik adóssága lenne, hogy a mi nyelvünkön is megjelenjenek legalább a fontosann, gyakrabban idézett művek. A Szabad idő és kultusz című könyv ismertetésekor már a címnél el kell időznünk kissé. A Szabad idő, abban az értelemben, ahogy a köznyelvben használjuk, leginkább a pihenés, a szórakozás, a családdal, barátokkal való együttlét idejét jelenti, legalábbis 21.századi értelmezés szerint. Josef Pieper nem ebben az értelemben használja ezt a szót- ha németül is ért a Kedves Látogató, akkor talán megenged egy kis fogalommagyarázatot. Németben a mai értelemben vett szabadidőt Fre

Asa Briggs-Peter Burke:A média társadalomtörténete Gutenbergtől az internetig

 Asa Briggs és Peter Burke arra vállalkozott, hogy a média történetén keresztül állítson fel-részben új-narratívát Európa és Észak-Amerika történelméről. Vállalkozásukat siker koronázta, ráadásul az úgynevezett köztörténet terén is számtalan újdonságot eredményezett a két brit tudós közös munkája. A legtöbb médiatörténettel foglalkozó könyv a sajtó, a média történetét egyenesvonalú fejlődési vonalon keresztül mutatja be: a szóbeliségtől eljutottunk az írásbeliségig, az elitkultúrától a tömegkultúráig, és- ahogy a cím is ironikusan sugallja- Gutenbergtől, a könyvnyomtatás európai atyjától az internetig. A médiatársadalomtörténete meggyőzően bebiznyítja, hogy nem ennyire egyszerű a helyzet. Még jóval az írásbeliség elterjedése, sőt, a tömegkultúra kibontakozása után is nagyon jelentős szerepet kapott a szóbeliség. Szóban tudta meg az újkor embere, mi mennyibe kerül a piacon. Szóban értesültek a protestánsok a katolikusok gaztetteiről és fordítva a 16-17.századi vallásháborúk idején. Aki

James Hawes: Németország legrövidebb története

Az Alexandra Könyvesház Kft gondozásában jelent meg James Hawes: Németország legrövidebb története című könyve. Történészek közül akadnak, akik fanyalognak a rövid szintézisekre ( Hawes könyvének terjedelme mindössze 250 oldal), azonban alaposan átolvasva a művet, ki kell jelentenünk, hogy egy korrekt, minden szempontból megbízható kézikönyvet kaptak a magyar Olvasók Európa talán legrégebbi államának történelméről. Áttekintést nyerhetünk a germánokról éppúgy, mint a hódító rómaiakról, olvashatunk a Német-Római Császárság középkori virágzásáról éppúgy, mint a reformációról, vagy a politikai és fegyveres konfliktusokkal terhelt koraújkorról. Nyilvánvaló, hogy a magyar Olvasókat elsősorban Németország újkori történelme érdekli, olyan nevekkel, mint Bismarck, Hitler, Adenauer, vagy éppen Erich Honecker. Hawes remek áttekintést ad a 19-20.század históriájáról is, megtalálja a megfelelő arányt az adatszerűség és az esszéjelleg között. Rövid portrékat rajzol egy-egy vezető államférfiról, ez

Závodszky Géza: Történelem III.

Nincs egy tankönyv- pláne, egy történelemtankönyv számára nagyobb dicsőség, mint az, hogy első kiadásának megjelenése óta közel húsz esztendő telt el, egyes iskolákban mégis használják- még mindig. Vajon mi lehet e siker oka? Legfőképpen az, amit minden tankönyvtől elvárhatnánk: a világos, közérthető láttatás, az életszerűség. Aztán: Závodszky tankönyve megfelel minden korszerű pedagógiai kritériumnak. Relevánsak a források, jók az összefoglaló szövegek. Az ábrák, illusztrációk érthetőségével akad néha gond, különösen a térképvázlatok esetében, ám ezen könnyen segíthet a tanár: használni kell a töriatlaszt, és kész. Egy történelemkönyv esetében, főleg, ha az az újkorral foglalkozik, nagyon fontos, hogy semleges maradjon. Itt már azért érzünk némi hiányosságot. Azt gondolom, szerző kissé túl részletezve mutatja a be a baloldali és liberális eszmeáramlatokat, a konzervativizmust, illetve a konzervtaív politikusokat pedig retrográdnak bélyegzi. Prohászka Ottokár tevékenységének ismer