Asa Briggs-Peter Burke:A média társadalomtörténete Gutenbergtől az internetig

 Asa Briggs és Peter Burke arra vállalkozott, hogy a média történetén keresztül állítson fel-részben új-narratívát Európa és Észak-Amerika történelméről. Vállalkozásukat siker koronázta, ráadásul az úgynevezett köztörténet terén is számtalan újdonságot eredményezett a két brit tudós közös munkája.

A legtöbb médiatörténettel foglalkozó könyv a sajtó, a média történetét egyenesvonalú fejlődési vonalon keresztül mutatja be: a szóbeliségtől eljutottunk az írásbeliségig, az elitkultúrától a tömegkultúráig, és- ahogy a cím is ironikusan sugallja- Gutenbergtől, a könyvnyomtatás európai atyjától az internetig. A médiatársadalomtörténete meggyőzően bebiznyítja, hogy nem ennyire egyszerű a helyzet. Még jóval az írásbeliség elterjedése, sőt, a tömegkultúra kibontakozása után is nagyon jelentős szerepet kapott a szóbeliség. Szóban tudta meg az újkor embere, mi mennyibe kerül a piacon. Szóban értesültek a protestánsok a katolikusok gaztetteiről és fordítva a 16-17.századi vallásháborúk idején. Aki pedig abban a szerencsétlenségben részesült, hogy jelen lehetett napjaink valamelyik nemzetközi konfliktusánál, tudja, micsoda ereje van a pletykának, a felnagyított, felfokozott híreknek. De az irodalom teürletén is sem veszett ki a szóbeliség:az 1930-as évek Jugoszláviájában éppúgy keletkeztek a költői történetek, mint Homérosz idejében, az ókori Görögországban. 

Az sem igaz- teljesen legalábbis semmiképp- hogy egy-egy korszaknak uralkodó médiumai voltak és vannak. A korábbi platformok ugyanis mindig tovább élnek, igaz, megfogyatkozott erővel és példányszámmal. Manapság az internetes médiumok mellett tovább él a nyomtatott sajtó, illetve a közösségi portálokon erőteljesen keveredeik szóbeliség és írásbeliség. De- mint arra Szerzők rámutatnak- a 20.század közepén, a televízió aranykorában olvastak az emberek újságot, illetve hallgattak rádiót. 

A média-szakma presztízse különböző korokban, különböző társadalmakban más és más volt. Már a 17.századi Angliában panaszkodnak a sajtó és az újságírók megbízhatatlanságára, Franciaországban pedig a nemesség és a papság féltette az alsóbb néprétegektől a tudás privilégiumát.Sokat foglalkoznak a Szerzők a médiairányítás kérdésével. A médiapluralizmus egyáltálan nem magától értetődő jelenség.Még az USA államgépezete is megpróbálta kizárólagos irányítása alá vonni a rádiót és a televíziót,Franciaországban pedig jó ideig működött központosított rendszer. Lassú,több évtizedes folyamat volt,míg a kereskedelmi tévézés és a közszolgálati platformok elváltak egymástól.

Médiaesztétika-létezik egyáltalán?Briggs és Burke szerint igen,azaz a médiumoknak kell,hogy legyen tájékoztató,oktató funkciójuk,nem tekinthetők pusztán üzleti vállalkozásomnak. Részletesen olvashatunk az oktató-tájékoztató tévéműsorokról,melyek a nyugati országokban is állami támogatással indultak,üzletileg veszteségesnek bizonyultak,viszont generációk számára jelentettek alapélményt. Kicsit irigykedve olvashatjuk,hogy az angol iskolákban már 1936-ban használták a rádiót,mint oktatási segédeszközt...

Peter Burke és Asa Briggs lenyűgöző,nagyon sok kérdést feltevő,és ezekre nagyon különleges válaszokat találó könyvet írt. Ajánljuk történészeknek,kommunikációs szakembereknek,és természetesen minden érdeklődőnek.

Ford.Göbölyös Magdolna,Konok Péter,Gelléri Gábor. Napvilág Kiadó,2004.