Miru György:Az alkotmányozás politikai nyelve 1848-49-ben

 Miru György könyvének legnagyobb érdeme, hogy sikerült létrehoznia az annyira áhított egységet: Szerző és Olvasók a szöveg által együtt gondolkodnak.
Az 1848.márciusi forradalom az újkori magyar történelem egyik legjelentősebb eseménye. Következményeképp olyan új jogi szemlélet emelkedett a hivatalosság rangjára, mely közel járt a korabeli nyugat-európai polgárosult társadalom ( persze, erről a kifejezésről is rengeteget lehet vitatkozni, másképp polgárosult az angol, mint pl. a francia vagy a német társadalom) jogi ideáljához. Ugyanakkor az országgyűlés ( olyan képviselőkkel, mint Széchenyi István gróf, Batthyány Lajos gróf, Kossuth Lajos, Deák Ferenc és sokan mások) működése során mindvégig megőrizte a magyar hagyományokat, az újítás sohasem járt együtt a hagyomány teljes elvetésével. Az áprilisi törvények- noha vita folyik arról, hogy nevezhetők-e alkotmánynak, véleményem szerint igen, annak ellenére, hogy számtalan kérdést nem rendezett- olyan új társadalmi-gazdasági - politikai-államjogi berendezkedést hoztak Magyarországra, mely merőben eltért az addig megszokott, inkább a 18.század világában gyökerező jogi státustól, kultúrától. 

De milyen nyelvet használtak az akkori alkotmányozók? Milyen szavakkal, kifejezésekkel operáltak írásaikban, beszédeikben,amikor úttörő jellegű államjogászi munkájukat végezték? Ez a sajátos nyelv mennyiben gyökerezett a múltban és mutatott előre a jelenre, jövőre? Mi volt a szerepe az új politikai nyelv alakításában a reformkori sajtónak? Újszerű politikai nézőpontjaikat újszerű nyelvezettel is párosították, vagy taktikai okokból a régi, a nemesség által megszokott szavakkal, latinos eredetű szószerkezetekkel dolgoztak, hogy ezáltal is rokonszenvesebbé tegyék álláspontjukat a országgyűlési nemesség előtt? Miru György Az alkotmányozás politikai nyelve Magyarországon 1848-49-ben című könyve többek között ezekre a kérdésekre keresi a magyarázatot.

A meglehetősen alapos bevezető tanulmányban megismerkedünk a reformkor előtti Magyarország politikai berendezkedésével, többek között a Habsburg uralkodó és a regnum viszonyával. Értékeljük a nemességnek a Werbőczy-féle Tripartitumhoz való viszonyát ( történeti közhely, hogy a nemesség mint valami bibliára, tekintett a Hármaskönyvre, Miru György könyve azért némileg árnyalja ezt a kérdést). Egy lassan feledésbe merülő tudós, Hajnóczy József munkásságával is foglalkozunk, aki kiváló jogtudós is volt. Elemezzük az úgynevezett sérelmi politikát,s elgondolkodunk azon, hogy a szabadság őrzése, a megszerzett vívmányok megőrzésére irányuló törekvés csakugyan olyan elmaradott dolog-e, mint azt gondoljuk. 21.századi szemmel csodálkozunk azon az állásponton, miszerint léteznek örökérvényű törvények ( mert a nemesség jelentős része ezt gondolta). Képet kapunk arról is, milyen szerepet játszott a nem nemesi származású értelmiség, azaz a honoráciorok, a nemesi politizálásban. És eljutunk 1848-ig, ahol a könyv részletesen foglalkozik Kossuth híres, alkotmányt kérő- követelő beszédéhez. A magyar töténetírásban kevéssé hangsúlyozzák, hogy Kossuth az egész birodalom számára kért alkotmányt- ezzel a bécsi forradalmárok egy részének csodálkozását, más részének lelkesedését váltva ki.  Megtudjuk, miért került ellentétbe a felelős, független magyar minisztérium a bécsi udvarral. 

A könyv második része korabeli írásokat, beszédeket tartalmaz, többek között olyan, történelmünk legnagyobbjai közé tartozó államférfiaktól, mint gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos, Eötvös József báró, Szalay László ( a centralista politikai csoport igen tekintélyes tagja), illetve olvashatunk parlamenti vitákat is. Nekem személy szerint a Széchenyi István Hitel c. könyvéből idézett szövegrész tetszik legjobban. Széchenyi itt arról próbálja meggyőzni az Olvasót, hogy nincsenek örökérvényű, megváltoztathatatlan törvények. Igazán megragadó a stílusa: szellemes metaforák, irónia, gúny, érvelés- Széchenyi gróf remek író is volt -számtalan más tehetsége mellett. 

Kiknek ajánljuk Miru György:Az alkotmányozás politikai nyelve 1848-49-ben című kitűnő könyvét? Történészeknek mindenképp, jogászoknak, nyelvészeknek pedig különösen, bár,mielőtt hozzálátnak az olvasáshoz, érdemes lenne valamilyen, legalább iskolás szintű átismétlése a reformkor általános történelmének. 

L'Harmattan,2015.