Isaac Asimov-Karen A. Frenkel:Robotok. Az emberformájú gépek

 Napjaink gazdasági élete igen jelentős technikai-technológia fordulaton megy keresztül. A egyre fejlettebb robotok használata már mindennaposnak számít, nemcsak az ipari üzemekben, hanem a lakosségi szolgáltatások területén is. Isaac Asimov, a világhírű sci-fi író és szerzőtársa, Karen A. Frenkel, Robotok című könyvében összefoglalja mindazt, amit az 1990-es években tudni lehetett ezekről a nagyon elmés és hasznos szerkezetekről. Rövid könyvajánlónkban kiemeünk egy-két, általam fontosnak tartott témát, információt ebből a kitűnő könyvből. Természetesen, mint mint mindig, most is ideírjuk:a teljesség igénye nélkül. 

Az első fejezetben a robotika örténetét tekintik át a Szerzők, mi, 21.századi Olvasók pedig meglepetten konstatáljuk, hogy már az ókorban mennyien ábrándoztak a gép által megvalósított mozgásról. De ez a kíváncsiság- ha nevezhetjük annak- nem maradt abba a közép-és koraújkorban sem. René Descartes, a nagy francia filozófus, akit sokan a racionalizmus megalapítójának tekintenek, egy Ma file Francine nevű robotnőt vitt magával egy hajóútra, de a kapitány bedobatta a tengerbe. Megtudhatjuk azt is, hogy Mary Shelley Frankenstenje egy fogadás műve, és rossz alcímet kapott a könyv, hiszen Frankenstein pontosan az ellentéte Prométheusznak. Már az ókori görög mitológiában jelen vannak az itelligens élet megalapítására irányuló törekvések. Héphaisztosz 33 lánya, akik mind színaranyból voltak, tudtak gondolkodni,, mozogni, segítették apjukat a munkában. De a görög hagyomány szerint Héphaisztosz keltette életre Minósz király udvarának hatalmas bronzszobrát is. De a görög mitológia hőse Ciprus királya, Pygmalion is, aki szerelmének " testébe" lehelt örök életet. De látunk itt középkori órákat, a francia Charles Babbaga logaritmus-számoló gépét, vagy megismerkedhetnük Herman Hollerith történetével, utóbbi az USA népszámlálási hivatálánál dolgozott, rengeteg adatot kellett ( volna) kezelnie papíralapon, ezért aztán feltalálta a lyukkártyát. Megismerkedünk az első, 1940-es években készült számítógépekkel is- a közhiedelemmel ellentétben nem a Neumann Jánosé volt az első, Neumann érdemeaz, hogy összehozta a kettes számrendszeren alapuló kommunikáció elvét a számítógépekkel. Szóval, meg kell állapítanunk, hogy modern informatika, azon bell is modern robotika, egyáltalán nem előzmény nélküli.

Érdekes nyelvészeti kitérőt is teszünk:megkíséreljük felderíteni a robot szó eredetét az angolszász nyelvekben. Itt annyit azért hozzátennék, hogy inkább keletre kellene keresni ennek a szónak az eredetét. Szerzők az " automata" szó kialakulásával hozzák összefüggésbe, ami szerintem nem jó. A 35. oldaltól igen szép leírást olvashatunk a mesterséges intelligencia kutatásának kezdeteiről. Megismerkedünk Joseph Engelberger munkásságával, aki nélkül ma nem lenne sem ipari, sem lakossági robotika. Hasonló úttörőnek számít a szakmában George C. Devol, akit Szerzők az " Ipari Robotok Nagyatyjának" neveznek. Azért érdemes az ő szakmai életútjukkal megismerkedni, mert ebből képet kaphatunk arról, hogy az 1960-as-70-es években milyen mentalitásbeli és ehhez kapcsolódóan üzleti nehézségekkel kellett szembenézniük mindazoknak, akik technológiai újdonságokkal akartak belépni a piacra- akár önálló cég keretében, akár valamlyik nagyobb ipari óriás számára értékesítve az ötletet, terméket. Olvashatunk Engelberger " víziójáról", melyet egy nagy amerikai cég értekezletén vázolt fel. Eszerint húsz év múlva intelligens robotok fognak dolgozni a lakások konyháiban. Ez nem jött be, még ma sem mindenki okosotthonban lakik. 
A harmadik fejezet a modern ipari robotok alkalmazásáról szól. Ennek fő területei:hegesztés, anyagmozgatás, munkadarabok gépekbe helyezése és onnan kiemelése, festékszórás, gépi megmunkálás. Nagyon érdekes problémával ismerkedünk meg:a robot nem tudja, hogy egy anyagot milyen erővel kell " megmarkolnia", így azután a programnak  kell meghatározni, melyik anyaghoz mekkora erővel közelítsen a robot- ez bizonyos korlátokat jelent alkalmazásában is. 

Ajánljuk Asimov és Frenkel könyvt minden mérnöknek, ipari szakkembernek, termelésvezetőnek, mindenkinek, aki az alkalmazott informatika iránt érdeklődik. Remekmű, elsőrangú szakkönyv, mely mindig is a téma egyik meghatározó szakirodalmai egyike lesz. 

Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. Ford.:Pálinkás János