Kalmár Melinda:Történelmi galaxisok vonzásában.Magyarország és a szovjetrendszer 1945-1990

Kalmár Melinda: Történelmi galaxisok vonzásában. Magyarország és a szovjetrendszer 1945-1990 című könyve az egyik legkorszerűbb, legmélyebb történelmi elemzés, amely hazánkban az utóbbi évtizedekben megjelent. Ez a könyv megkerülhetetlen szakirodalom mindazok számára, akik bármilyen szinten és formában is foglalkoznak Kelet-Európa történetével, vagy az 1945 utáni történelem viharos évtizedeivel. Ebben a méltatlanul rövid könyvajánlóban nincs kellő terünk ennek a monumentális, mégis:izgalmas, feszült munkának részletesen történő ismertetésére, inkább csak felvillantunk elemeket, tényeket és paradigmákat. 

Nagyon új megközelítésről árulkodnak az alábbi kifejezések: keleti tömegtársadalmak, integrált nemzeti önrendelkezés, lenini konstellációértelmezés és még sorolhatnám. Kalmár Melinda teljesen új módon, rendszerszintű szemlélettel értelmezi az 1945 utáni történelmet. Ez nem azt jelenti, hogy akkor egyáltalán nem esik szó ideológiákról vagy éppen " földhözragadt" gazdasági kérdésekről. De a magyar történetírásban ritka módon ezek a jelenségek, a társadalmi élet különböző szegmensei globális kontextusban jelennek meg. Itt nincsenek csak pozitív vagy csak negatív folyamatok: az egész történeti folyamat mélyen beágyazott, feltárul a háttér és megmutatják magukat a mélységek. Imponáló. 

Itt van például az a sokszor feltett kérdés, hogy az 1960-as-70 évek hruscsovi-brezsnyevi irányítása mutat-e-s ha igen, miképpen mutat- folytonosságot a sztálini rendszerrel. Szerző- bár az 1952-es évet cezúraként jellemzi- mégis, feltárja ennek a kérdésnek- igen, már magának a kérdésnek- mélységeit is. Mert mi más lenne a helyes válasz mint az, hogy részben. A Szovjetunió -és tegyük hozzá: a Jalta utáni Kelet-Európa- történetében mindvégig megmaradtak bizonyos sztálini beidegződések, mechanizmusok, ugyanakkor a kor jelenségei, például a tudományos- technikai forradalom, nem hagyták érintetlenül a kommunista országokat sem. Vagy, szintén gyakran feltett kérdés, hogy a Szovjetunió és USA viszonya hogyan alakult Sztálin halála után. Ez a kérdés is sokkal bonyolultabb, mint ahogy a hidegháborúról szóló, sokszor publicisztikai jellegű írások tárgyalják. 
Nagyon lényegesek a 90-91. oldalon tárgyaltak. Itt olvashatunk Rákosiék ama híres moszkvai útjáról, amikor is Berija és társai, addig elképzelhetetlenül kemény hangnemben, bírálták a Rákosi-féle kommunista vezetést. Rákosi politikai, hatalomról vallott felfogásáról méltatlanul keveset olvashattunk a magyar történeti szakirodalomban. Itt a 91. oldalon- véleményem szerint- Kalmár Melinda " megfogta" a kommunista rendszer egyik lényeges elemét. Hogy ugyanis a kelet-európai vezetők, mivel felfogták, hogy elnyomatásba kerültek, a szovjet vezetéstől, a moszkvai központtól várták a rendszer fenntartásához szükséges eszközöket. Még azt sem kizárva, hogy katonai erőt kell bevetni a kommunista rendszer biztosításáért. Magyarán: nem a lakosság bizalmára alapozva kívánták hatalmukat stabilizálni, hanem úgy értelmezték önmagukat, mint a Szovjetunió helytartói. Rákosival szemben Kádár mindig is nagy súlyt helyezett arra, hogy a lakosság nagy részének ( van egy Kádár idézet, amely nem szerepel a könyvben, pedig érdekes: " Olyan rendszert nem tudunk csinálni, mely mindenkinek megfelel". Hogy hol és mikor mondta ezt Kádár, nem tudom, jómagam egy dokufilmben láttam). 
Részletesen elemzi Szerző a szerintem igen találón " brezsnyevi visszakonfekcionálás" néven nevezett jelenséget- vagyis inkább rendszert. De szó esik ebben a kitűnő könyvben a magyar könyvkiadásról  éppúgy ( 1980.január 1-től szabadáras lett a könyv, megkezdődött a tiltott művek kiadása, és persze a drágulás), mint arról, Komócsin Zoltánék hogyan vélekedtek a szovjet sajtóról. 
Hihetetlenül magas színvonalú, ugyanakkor lebilincselően érdekes könyv a Történelmi galaxisok vonzásában. Ajánljuk mindenkinek, aki történelemmel foglalkozik, legyen tanár, egyetemi oktató vagy hallgató, és mindenki. 

 Osiris Kiadó, Budapest, 2014.