Majtényi György:K-vonal.Kiváltságok, elit és luxus a szocializmusban

Nagyon fontos történelmi könyvvel örvendeztette meg Majtényi György az Olvasókat.  A K-vonal.Kiváltságok és elit a szocializmusban az 1945 utáni Magyarország elitjének életmódjáról, mentalitásáról, részben összetételéről szól, és arra a kérdésre is választ keres, vajon hogyan viszonyultak a " tömegek" a párt- és állami elit meglehetősen " nyugatias" szórakozásaihoz. Az alábbi könyvajánlóban néhány megjegyzét szeretnék fűzni ehhez a kitűnő könyvhöz, mellyel rmélhetőeg kedvet csinálok ahhoz, hogy elolvassák ezt a remek könyvet. 
1. Ami az 1945 utáni, polgári társadalmátó megfosztott magyar társadalomban luxus volt- vadászat,úszómedence a kertben- az a polgári normák szerint, polgári társadalomban voltaképpen a felső középosztály természetes életformájához tartozna. A kiáltó ellentét akörül volt, hogy a kommunista propaganda áltaában véve hangsúlyozta a visszafoogottságot, a szerénységet. Úgy látszik, az elitre nézve ez nem volt kötelező. Sok magyar érezte úg,y hogy amit nSzabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek. Például átlagmagyar ember alig-alig juthatott hozzá nyugati gépkocsihoz. Ismerős kellett hozzá.    A luxus tehát afféle relatív luxus: a meglehetősen szegény országban 8 egy főre jutó GDP 1975-ben mindössze 7400 dollár) volt egy kiváltságos réteg, mely kicsit többet engedhetett meg magának, mint a dolgzó nép. 
2. A futball,mint luxus? Inkább szólnék a teniszről, mely a Rákosi-korszakban " reakciós, úri" sportnak minősült, a tömegek elől teljesen el volt zárva. Ugyanakkor az elit tagjai közül többen is szerették a testmozgásnak ezt a formáját. A Kádár-korszak lazított ezen a merev szemléleten, akkor már nyilvános teniszpályák is voltak. 
Óriási érdeme a könyvnek, hogy feltárja a Spanyolországba emigrált sztárok és az itthon maradtak meglehetősen furcsa kapcsolatát. Eddig ugyanis úgy tudtuk, hogy Puskáséknak semmi kapcsolatuk sem volt az 1956 utáni magyar labdarúgással. De volt, nem is akármilyen. Ezen téma tárgyalásánál Majtényi rendkívül kedvezőtlen színben tünteti föl Bozsikot, afféle svindlerként. Azt azért ne felesjtsük el, hogy futballozni is tudott...
Az, hogy az Aranycsapat elveszítette az 1954-es berni világbajnoki döntőt, nem előzmény nélküli. Már korábban is voltak olyan mérkőzések, melyeken a jószerencse is besegített Puskáséknak ( az 1952-es olimpián 2-1-re vertük Romániát, egy évre rá Moszkvában kikaptunk, igaz, ezt lehetett a politika számlájára írni, de  például a kínkeserves 1-0-ás győzelmet az osztrákok ellen már nem. Folytathatnám a sort, említhetnék más meccseket is). Előbb- utóbb várható volt, hogy egyszer valamelyik válogatott kellően felkészült lesz ahhoz, hogy legyőzze a magyarokat). És még egy adat:A Népsport írta, hogy 1955-ben a magyar klubcsapatok a nemzetközi mérkőzéseik 50 %-át nem tudták megnyerni, igaz, nem akárkikkel játszottak....a magyar klubfutballal már akkor is volt gond. 
3. Vadászat: amit ezek az " elvtársak" vadászat címén elkövettek, az barbárság. Erre nincs jobb szó. 
4. Vendéglátás. Azt gondolom erről, Pesten azért illett viselkedni, mert a taxisofőrök hamar kiszúrták, ha valamelyik elvtárs egy étteremben vagy szórakozóhelyen nem megfelelően viselkedett. Az igazi problémák vidéken akadtak, ahol is a helyi elit ( Bibó: a sok kis Sztálin) szinte magáénak érezte az egész falut, várost, és nem voltak skrupulusai aziránt, ha olykor tajtrészegre " kellett" innia mágát, hiszen rajta rendkívül nagy a felelősség. A több évszázados, olykori némi nemzetközi branddel is rendelkező vidéki szállodá bárjaiban rendszeres volt a kommunista elvtársak randalírozása. Pincérnek kellett lenni a javából: úgy kellett figyelmeztetni a tanácselnök és párttitkár elvtársakat, hogy azok ne emlékezzenek arra, hogy figyelmeztetve lettek. 

Kiknek ajánljuk Majtényi György:K-vonal című könyvét? Történészeknek, szociológusoknak, é mindazoknak, akik megakarják tudni miaz igazság a kommunista korszak elitjével kapcsolatosan. 
Remek könyv: pontos és érdekes. 

Open Books,2022