Sándor Iván:Szakadékjátszma

 Sándor Iván a kortárs magyar irodalom veteránja ( remélem, nem sértődik meg ezen a kitételen), már több, mint hatvan kötete jelent meg. Szakadékjátszma című regényének témája maga a fiatalság:milyen volt fiatalnak lenni, iskolába járni, szerelmesnek lenni a Kádár-rendszerben. Szó nincs felszínes nosztalgiáról:pontosan a küzdelmekről, a szürkeség elleni szellemi harcról, az emberi viszonyok bonyolultságáról szól ez a regény. Ha szabad személyes megjegyzést tennem:bennem olyan személyes élmény-húrokat pengetett meg, hogy az szinte csodaszámba megy. Nekem is voltak tanáraim, akik különórákat tartottak, én is hallgattam filozófiát bilológiaszertárban ( Descartes bizonyára nagyon örült), szóval, olyan könyv ez, amely recenzensnek is megdobogtatta a szívét. Lásztra nincs benne semmi izgalom: Sándor Iván ellenáll a kísértésnek, hogy valami feszültségteljes,fordulatos történetben emlékezzék meg Magyarország 20.századi történelméről. Maga a háttér a feszültségteljes,a milliő.
 
A diákok, a tehetségesek, a különórán Dosztojevszkijt olvassák. A kommunizmus Magyarországa amolyan dosztojevszkiji állapotban volt: ahogy teltek az évek, és mind távolabbinak tűnt az 1956-os forradalom és szabadságharc, egyre kevesebbek számára volt egyértelmű, ki a bűnös, és ki az áldozat ( a titokzatos Intézet nagyhatalmú elnöke, aki közli Kelemen Endrével, hogy ő játszhat Garri Kaszparovval a szovjetunióbeli szimultánon, maga is megjárta Sztálin szibériai internálótáborát). A feszültség, a világnézetek versengése, egymásba olvadása, ahogy a fiatal értelmiségiek próbálják szétválasztani az összegubancolódott szálakat- ez mind nagyon jellemző volt a " szocializmus" időszakára. 
No, és a sakk. A sakk Sándor Ivánnál szimbólum: valami, ami egyértelműnek tűnik, valami, ahol elég, ha visszaszámoljuk az ellenfél lépéseit, és máris megtudjuk, nekünk mit kell lépnünk. Ahogy azt Aljechin mondta abban a remek interjúban, amit halála előtt két nappal adott ( Aljechin alakja szintén jelképes: ő disszadált a Szovjetunióból, ezért a kommunisták fűt-fát-bogarat összehordtak róla, a róla emlékező sajtótermékekben valami furcsán irracionális figurának állították be, aki a macskáival beszéli meg a lépéseit. Pedig nem volt ő több, mint egy sakkvilágbajnok, aki szeretett volna annyi pénzt és méltóságot kapni, ami egy világbajnoknak kijár). A következő kiadások számára annyit szeretnék mondani a sakklépésekről, hogy
1.Sakkban a megtett lépést vagy így jelöljük:1.e2-e4 vgy így:1.e4. / jellel semmiképpen
2. A spanyol megnyitás alapállása:1. e4 e5 2.Hf3 Hc6 3. Fb5.Annak idején, amikor Kaszparov fiatal volt, szinte kizárólag az úgynevezett " hosszú spanyolt" játszották: 3-a6 4. Fa4 Hf6 5. 0-0 Fe7 6.Be1 b5 7. Fb3. Előfordult még az úgynevezett " nyílt spanyol".1.e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Fb5 a6 4.Fa4 Hf6 5. 0-0 Hxe4. Ez utóbbi egy élesebb, bonyolultabb, bátrabb változatnak számított, sok játszmában fordult elő tisztáldozat. 

Aljechin tehát azt akarta, hogy Európában kapja meg a neki járó megbecsültséget. Ugyanezt akarja Sándor Iván regényében Török Andor,csak éppen itthon,Magyarországon. Török az átlagosnál jóval felkészültebb, és erkölcsileg is magasabb szinten álló irodalomtanár, aki világirodalmi szemináriumot tartott az érdeklődő hallgatók számára, látván, hogy a kommunista irodalomoktatás mennyire messze van a mű valóságától. Aztán az igazgató, aki a hatalom embere, gyanakvóvá válik, és fertőtlenítés címén lehetetlenné teszi az órák megtartását. Hát igen, ez is kommunista rendszer sajátossága volt: nem tűrték a művelt polgárt, a faltól-falig könyvespolccal rendelkező, esztétikai érzékkel megáldott embert. 

Ajánljuk Sándor Iván:Szakadékjátszma című könyvét az irodalom és a történelem kedvelőinek. A múlt illata a levegőben van. És Sándor Iván érzékennyé teszi az orrunkat. 

Magvető, Budapest,2022.