Stefano Ardito:Alpok

 Stefano Ardito könyve magyar nyelven a "Túrázóknak'" sorozatban jelent meg, s azt kell mondanom: minden igényt kielégít. Kellő alapossággal ír az Alpok különböző fontos és bejáratott túraútvonalairól, kezdők és haladók egyaránt használhatják, azonkívül rendkívül gazdagok illusztrált, úgyhogy lehet, hogy " városi puhány" még kedvet is kap egy kis hegymászásra.

Persze, azért csak lassan a testtel! A könyv első fejezete éppen arról szól, hogyan kell elindulni egy jó kis Alpok-túrához. Milyen nadrágot érdemes viselni: farmert, vászonnadrágot ( nyáron, persze...) vagy modern polárisat? Kell-e vinnünk sziklamászó- felszerelést, ha a túra amúgy ezt nem indokolja? Turistaházban, szállodában, vagy a régiek nyomán, sátorban töltsük az éjszakát? Mit tartalmazzon az elsősegély-láda,s hogyan kell viselkednie, mit kell tennie annak, akinek társa hegymászás vagy sziklámászás közben megsérül. Kell-e speciálisan edzeni egy efféle túrához? A könyv szerint inkább csak az időseknek, de tapasztalatból tudom, hogy ez nem így van. 2-3000 méteres magasságban már nagyon ritkul a levegő, ami azt jelenti, hogy egyre nehezebb levegőt venni. Mielőtt tehát valaki alpesi túrára adja a fejét, és nincs hozzászokva ilyen magasságokhoz, érdemes rengeteg légzőgyakorlatot, valamint kardiogyakorlatot végeznie. Ha nem teszi, egy idő után gyengül a tüdő, jönnek a köhögési rohamok, amelyek alaposan elronthatják a túra élvezetét. 

Ezután következnek a konkrét túrautakat bemutató fejezetek. Természetesen ezeket kreatívan is lehet értelmezni, ha egy 7 napos túrából kezdésnek mi csak 3 napot akarunk végigcsinálni, úgy is jó. 7 nap alatt kelhetünk át a Vercors sziklái és erdői között. Megcsodálhatjuk a Mont Aiguelle hatalmas tömbjét, mely úgy trónol a környék magyar hegyei fölött, mint a sas, amely területét ellenőrzi vadászzsákmány után. Aki szereti a titokzatos barlangokat, ezen túra keretében megtekintheti a Grotte de la Laurie nevű elképesztően különleges képződményt, amely egyúttal a huszadik század történelmébe is visszavezet bennünket. Ezt a barlangot ugyanis a francia ellenállás tagjai használták kórháznak és raktárnak. Túrázhatunk azonban ember által alig járt területen is:a Qeyras-tól az Oisans-ig nevű túra olyan kietlen vikéken vezet keresztül bennünket, mintha a Holdon járnánk. Ez már tényleg az a világ, ahol zergék és mindenféle hegyi kecskék élik világukat, emberektől ritkán háborgatva. Az Argenterától a Monvisóig címet viselő túra megint naposabb, barátságosabbnak tűnő vidékre kalauzol el bennünket. Itt taposhat a lábunk zöld réteket, gyönyörködhetünk nálunk ismeretlen fenyőfa-fajokban. Őszintén szólva, recenzens kezdőknek inkább ezt a túrát ajánlja, az Alpoknak ez vidéke kicsit ( de tényleg csak kicsit) emlékeztet az Északi-középhegységre. Csak éppen meredekebbek a hegyfalak és ritkább a levegő.

Lenyűgözőn változatos táj az Alpok hegyvidéke. Csupasz, meredek, óriási sziklafalak, melyek profiknak is bátorságpróbát kínálnak, váltakoznak kellemes klímájú legelőkkel, ahol a helyi falusiaktól vásárolhatunk kecsketejet. Érdemes megismerkedni a környék kultúrájával is: itt már a középkorban hatalmas kereskedelmi lánc bontakozott ki a magas és alacsony területek lakossága között. Talán nem véletlen, hogy az Alpok országai ( Németország, Ausztria, Franciaország, Svájc, Olaszország, Liechtenstein) gazdasági fejlődésének oly markán részévé vált a helyi termékeken alapuló kiskereskedelem. 

Ajánljuk ezt a könyvet mindenkinek, aki szeret/szeretne túrázni, vagy csak meg akar ismerkedni Európa egyik legcsodálatosabb földrajzi képződményével, az Alpokkal. Stefano Ardito elhivatottan, a téma szeretetétől áthatottan, ugyanakkor korrektül, pontosan mutatja be nekünk ezt a csodálatos világot. 

GABO Kiadó, 2005.Fordította Todero Anna.