Parti Nagy Lajos:Csuklógyakorlat

 Parti Nagy Lajos:Csuklógyakorlat című kótetében az 1981-1985 között keletkezett verseit tette közzé. Egy szubjektív megjegyzéssel kezdeném:nekem ez a könyv nagyon tetszik,örómmel és többször olvastam. Mégpedig azért szolgált ekkora örömömre a Csuklógyakorlat olvasása,mert ebből a könyvből bizony rengeteget lehet tanulni.

Először is,ott vannak a szavak. Olyan szavak,melyek részei a magyar nyelvnek,legtöbb honfitársunk,köztünk magam is,még nyelvi tapasztalatokkal gazdag életünkben soha nem hallottuk őket. Csak néhány példa a sokból:frottíroz,marinír,vakota,sompoly,szilfid,grübedli (ezt megnéztem,német eredetű szó,eredeti értelmében az arcon található ún.mosolygödröcskét jelenti),krepdesin (ez pedig egy selyemszerű ruhaanyag,főként női ruhákat készítenek belőle) és még folytathatnám sokáig. Tegye a kezét a szívére,aki azt állítja, hogy az itt felsorolt szavakat akár egyszer is használta volna a közbeszédben!Szóval,ha valaki elolvassa Parti Nagy kötetét,s közben megkeresi e szavak jelentését a szótárban,már nem élt hiába. Tanult. 

Aztán azt is megtanulhatjuk ebből a könyvből,hogy a vers arra is jó ám,hogy görbe tükröt tartson a világ-értve ezalatt:fogyasztói kultúr(álatlanság),társadalmi mobilitás,elfordulás a természetestől,stb.- elé. Hogy a magyar versben igenis van helye olyan esztétikai-értelmezési kategóriáknak,mint groteszk,irónia,humor,játék,s hogy nem baj az,ha a vers kicsit olyan "színházias". Azt értem ezalatt,hogy emberek cselekszenek benne emberekkel valamit,amiből a költő,aki maga is része ennek a cselekvésekkel teli közegnek, s olykor magán is jót mulat,alkot egy metaforát,egy nyelvi játékot,stb. A Sclaug vagy a Szabad vizek,pláne a Garnidallam című versek számomra azt bizonyítják,hogy még a hagyományok terhétől olykor agyonnyomott magyar költészetben is van helye a franciás könnyedségnek,s hogy a vers is felléphet az igényes szórakoztatás szándékával. 

Mert Parti Nagy Lajos költészetében mindig azt éreztem:olyan Alkotó ő,akit érdekel az Olvasó. Nem magának vagy a kritikának ír. Ő annak a derék embernek ad verseket,aki megtiszteli azzal,hogy rászánja az idejét. Ezt a költészetet-akárcsak a kötetben laudált Weöres Sándorét-csak úgy lehet esztétizálni,hogy mindvégig figyelembe vesszük:nem az esztétáknak szól. Ez nem azt jelenti,hogy kommersz,sőt,inkább azt,hogy maximálisan igényes. Rá meri bízni magát a befogadóra. Ehhez bátorság kell,no meg megfelelő intellektus. 

Külön szeretnék szólni a Diletták című remekműről. Újraértelmezett világot mutat ebben a versciklusban a költő,melyben benne foglaltatik egyfajta anti-materialista világmagyarázattól kezdve latin aforizmák játékos és a modernitás számára sokat jelentő nyakatekeréséig. Kevés olyan vers akad 1945 utáni irodalmunkban,mely ekkora Élményt okozna az Olvasónak.

Ajánljuk Parti Nagy Lajos:Csuklógyakorlat című könyvét mindazoknak,akik szeretik a korszerű,európai látószöggel is büszkélkedő magyar irodalmat.