Parti Nagy Lajos:Szódalovaglás.-mintamondatok nulla-

 Parti Nagy Lajos költészetében kulcsfontosságú a Szódalovaglás -mintamondatok nulla-című könyv. Parti Nagy itt tette tökéletessé a nyelvi transzformációkban megnyilvánuló,a magyar avantgarde-ra és a nem-avantgarde-ra egyaránt építő alkotói metódust. A Szódalovaglás nem felhőtlen játékosságot kínál mindazoknak,akik a széthullófélben lévő modern világot kívánták versben magyarázni vagy efféle magyarázatokat szerettek volna olvasni. A versek (azaz mintamondatok) 1985 és 1990 között keletkeztek,a Kádár-korszak hanyatló időszakában és a rendszerváltás hajnalán. Parti Nagy Lajosnál és sok akkoriban alkotói virágkorát élő társánál a gondolattal együtt annak kifejezőeszköze,a nyelv is felszabadult. A wittgensteini gondolatrendszer minden csimm-bunm és dáridó nélkül bevonult a magyar és közép-európai lírába,irodalmi paradigmaváltást hozva létre.

Az eredmény pedig egyrészt egy újfajta befogadás. A vers,amint azt az iskolában tanultuk,gyónyörködtet,fennkölt érzelmeket csal elő az Olvasóból,valamilyen nemes cselekedetre buzdít. A Szódalovaglás azt állítja,hogy a vers megszólít bennünk valami immanensen jelen levőt,folyton búvópatak-létet játszó érzés-és gondolatvilágot. Mindezen túl pedig átmozgatja a rekeszizmokat. Kellett ez akkoriban nagyon. Túl sok elme dobozolt e kárpáti tájakon löncshúsvidéket(151.mintamondat) nem szólt eléggé őszintén ("ad notam:isten álld meg") az a bizonyos himnusz sem. Sok volt a felejteni és takargatnivaló. Ez a fajta,magas szintű és elképesztően kreatív,sokrétegű irodalom pedig segített. Strukturált,értelmet adott,mint a libamama,amikor közli a megdöbbent kislibákkal,hogy ma négyszer százon úszunk (146.mintamondat). Akkor összefoglalón úgy hívtuk az ilyet,hogy posztmodern. Az volt a fogódzó,hogy volt művészet,amelynek első szándéka volt szabaddá tenni. Bátrak voltunk, s emlékműveket (156.)-csak nekem hiányzik egy kilences?- állítottunk,sokszor magunk sem tudtuk,kiknek. A hősöknek,és kész.

Játék ez a Szódalovaglás,dimenziókon átívelő,de véresen komoly játék. Mert a Szabadságról szól,a mi szabadságunkról. Az életünkről. Nevetünk és sírunk egyidőben (169.), megidézzük saját múltunkat,"retropolist"álmodunk ébren (168.),amely szoros kapcsolatban áll transzcdens erőkkel. Elmosódnak a kontúrok (186.),az illemszbályok az új kórülmények miatt érvényúket vesztik,emlékké redukálódnak (298.), s a természet,a fizikai világ is megváltozik körülöttünk:sötétben jobban látunk (327.).Naiv,aki azt gondolja,hogy jelen időben mindez érvényét veszíti.

Ajánljuk Parti Nagy Lajos Szódalovaglás című könyvét mindazoknak,akik szeretik az irodalmat,s nem riadnak vissza egy kalandos tér-,idő-és nyelvbéli utazástól.