Gyurkó László:Halálugrás

 Gyurkó László (1930-2007) a huszadik század második felének magyar sikerírója volt, számtalan színházi előadás, film,prózai alkotás fűződik nevéhez. Legtöbben mégis az Arcképvázlat történelmi háttérrel című Kádár János-életrajzról ismerik nevét. A halálugrás kevésbé ismert kisregénye, mely a Magvető Kiadó RaRe sorozatában jelent meg, és megjelenése idején, az 1970-es évek végén, méltatlanul kevés figyelmet kapott. Pedig érdemes róla beszélni, még akkor is, ha nem éppen hibátlan irodalmi alkotásról van szó.

A Halálugrás című elbeszélés/kisregény a Kádár-korszakbeli magyar értelmiségi nők sorsát írja meg. A főhős, akinek neve nem derül ki ( ezzel is azt jelzi Gyurkó, hogy nagyon sok emberről lehetne itt szó), éppen gyászolja férjét, a rendkívül értelmes, kedves, társaságbeli Miklóst, aki valóságos értelmiségi csapatot hozott össze a házaspár nyaralójában. Gyászában egyedül van, ebből kiderül számára, hogy környezete pusztán a Miklós feleségének tekintette, nem ismerték őt el önálló szellemi entitásként.  Tetézi mindezt, hogy ráadásul rendkívül lelombozó környezetben él:a félig kész nyaralót igyekszik rendbehozni, valami fizikai aktivitást mutatni,hogy elterelje figyelmét a rettenetes fájdalomról. De valahogy nem megy: minden egyes termeszeti jelenségről, fákról, füvekről, állatokról, mindenről férje, Miklós jut eszébe ( teljesen mindegy, hogy válás, szakítás vagy halál történt: a lényeg a veszteség). Nagyon szürke minden, már villanyoszlopok sincsenek az országúton. A sötét pedig emlékezésre csábít. 
A narrátor hölgy valamikor ( feltehetően a Rákosi-rendszerben) börtönben ült, feltehetőleg politikai vádakkal, ártatlanul. Még ébren is sokszor eszébe jut a magánzárka hidege, állandóan égő lámpája, a rettenetes lelki magány, az őrszemélyzet ellenségessége. Az ott átélt traumák ( melyeket, Gyurkó László, a hatásvadászat elkerülésének szándékával, nem részletez) egész életére vele maradnak, s most, a veszteségérzés fájdalmában, folyton előbukkannak,mint egy búvópatak. A nő úgy érzi, hogy ő maga is szalad a halál felé. Hogy aztán sikerül-e a hősnőnek átvészelnie a veszteséget és továbblénie, az kiderül mindazok számára, akik elolvassák Gyurkó László művét. 

Amely meglehetősen különös írói látásmódot vonultat fel. Gyurkó úgy mesél történetet, hogy közben a narrátor emlékeiben, mindennapi tapasztalataiban megbúvó aszociációkat is előhívja. Az eredmény: végtelen összetettségű, sokszor áttekinthetet len hosszúságú metaforák egymásutánja. Költői próza- mondhatnánk, de a Halálugrás témája viszont maga a magyarországi rögvalóság, nem éppen rózsaszínű mázzal lefestve. Próza marad tehát az irodalmi alkotás, amely magában hordozza a felülemelkedés kísérletét is. 
Ajánljuk ezt a könyvet a modern irodalom minden kedvelőjének. Nem könnyű olvasmány, viszont megéri a hosszú mondatoknak többször is nekifutni. 

Magvető Kiadó,1978