Anne Helen Petersen:Jöttünk,láttunk, elegünk van.A fiatal felnőttek és a kiégés

 Anne Helen Petersen:Jöttünk,láttunk,elegünk van című könyve egy egész generáció nevében vállalkozik arra,hogy megmagyarázza az amerikai társadalmat mostanában sújtó válságjelenségek egy részét,különösen azokat,melyek a fiatal értelmiséget-középosztályt sújtják. Személyes törteneteken,olykor megrázó emberi sorsokon keresztül ad képet az y generáció gondjairól,nehezen megoldható létkérdéseiről.

Y generációnak vagy  millenniáloknak az 1982-1995.között született nemzedéket nevezzük. Az ő szüleik a boomerek,a nagy demográfia bumm idején születettek,akik a 2008-as pénzügyi-gazdasági válságban sokat veszítettek. Petersen ezzel a veszteségélménnyel magyarázza,hogy a boomer szülők sokszor túlbiztosítják gyermeküket:túlnevelik őket,helikopter-szülők lesznek,akik mindig ott köröznek gyermekük körül,ezzel leszoktatva őket az önállóságról. Mindezt annak a jegyében,hogy a gyermek minden perce ki legyen töltve hasznos tevékenységgel.Amerikában sok szülő érzi/érezte úgy,hogy már kisgyermekkortól hasznosan kell nevelni, az egyetemre kell felkészíteni a gyermeket. Sok pstichológus,pszichiátrr is ezt a nezetet vallotta Ennek a nevelésfilozófiának lett áldozata az y generáció. Mindenféle,általában fizetős különórákra,délutáni foglalkozásokra jártak,önkénteskedtek,hogy aztán ezt beírhassák az önéletrajzukba. Sok gyermek, fiatal túlzottan teljesítményközpontúvá vált,rengetegen szenvedtek a stressztől,zárkóztak el mindenféle szabadidős tevékenységtől,mert azt"haszontalannak"tartották. Sokan már tizenévesen képtelenek voltak pihenni. Hozzájött mindehhez a technológiai forradalom,az internet és a közösségi portálok elképesztő ütemű terjedése. Szinte percenként jönnek a legújabb értesítések,az is lehet,hogy éppen a főnököd akar megkérdezni tőled valamit,miközben szabadságon vagy.

Petersen remekül elemzi,miért kell a legtöbb amerikainak ma többet dolgozni kevesebb pénzért,mint tette azt az előző generáció. Az 1950-es években káprázatos szociális ellátórendszer épült ki az Amerikai Egyesült Államokban. A hetvenes évektől aztán a nagyvállalatok fokozatosan leépítették ezt az ellátórendszert. Nagyon sok amerikainak nincs nyugdíj-és egészségbiztosítása,pedig dolgozik. Sokakat a visszafizetendő diákhitel fojtogat.Egyre több lett a diplomás,egyre többen pályáztak egy álláshelyre. A cégek a hatékonydág jegyében egyre jobb munkát vártak el a dolgozóktól,s az a tévedés kapott lábra és terjedt el,hogy az egyre jobb munka egyenlő az egyre több munkával. Este nyolcig-kilencig bent vannak az emberek a munkahelyükön. Vannak vállalatok,ahol a sokáig dolgozókat céges autó szállítja haza,vagy éppen vacsorát rendelhetnek a cég számlájára. A legtöbb y generációs ilyen munkahelyen dolgozik. Vagy választhat más alternatívát:független vállalkozó lesz,de ekkor kiesik az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási rendszerből. Fiatal felnőttből szegény öreg lesz.

Nagyon érdekesnek és értékesnek találtam a könyv azon fejezeteit,melyek a munka szeretetéről,tehetségről,önmegvalósításról szólnak. Be kell vallanom,ebben a témában kicsit optimistább vagyok,mint az általam nagyra becsült Szerző. Azt gondolom,lehet szeretni a pénzért,megélhetésért végzett munkát,és mindenki-kellő erőfeszítéssel,persze-megtalálhatja azt a melót,melyet tud szorgalommal végezni,és nem ég ki közben. Az illúziókkal kell vigyázni,rugalmasnak kell lenni,tudomásul kell venni,hogy egy tevékenység nemcsak egyféleképpen végezhető. Nem kell kiégni.

Kiknek ajánlom Anne Helen Petersen:Jöttünk,láttunk,elegünk van című könyvét?A célközönség nagyon széles:érdeklődve olvashatja ezt a könyvet a fiatal felnőtt,a menedzser,a tanár,a pszichológus,a pszichiáter,a panaszaival  fordulni senkihez nem tudó szülő,vagy éppen az a fiatal,aki el akarja kerülni,hogy úgy járjon,mint a nővére. Ne égjen ki. A könyv zseniális,igazi csemege,az utóbbi évek egyik legjobb,leghasznosabb irodalmi alkotása.

Athenaum,2021.Fordította Tóth Enikő Mária