Pap Milán:A párttal, a néppel...Eszmék és politikai mozgósítás a Kádár-korszakban

 Pap Milán könyve arra keres magyarázatot,hogyan sikerült 1956 után a szocialista-kommunista ( változott az öndefiníció is!)hatalomnak mozgósítani a népet a különböző ünnepekre, akciókra, mozgalmakra. S ha sikerült, mennyiben voltak ezrek a mozgósítások kampányszerűek, hol volt ebben a demokratikus mag, milyen eszmei " alátámasztását" ismerték el a különböző mozgalmi tevékenységeknek. Valóban megvalósult-e a Kádár-korszakban a " párttal, népel..." szlogenszerű egysége, vagy pedig szükség volt megfélemlítésre, erőszakra, terrorra is a lakosság aktivizálásához? Az Eszme elég volt arra, hogy tömegek demonstrálják hűségüet, vagy inkább a politikai mozgósítás ereje érvényesült? Vagy mindkettő? Az alábbiakban, túl azon, hogy rövid ajánlót közélök a könyvről, szeretném némi személyes élményanyaggal- mivelhogy volt módom a Kádár-korszakban élni- fűszerezni ezt a könyvajánlót. 

Megtudjuk, hogy változott meg a kommunista rendszer eszmei háttere Hruscsov, majd Brezsnyev alatt- tekinthető-e egymás antitézisének a két szovjet vezető? Erről azt gondolom, a korabeli magyar közvélemény egyértelműen ellentétes személyiségeknek, politikai karaktereknek látta őket. Hogyan szervezték meg, s tették a Kádár-rendszer kultikus ünnepévé 1957.május elsejét? Félt-e az új rendszer régi-új vezetése a Budapest központjában összegyűlő hatalmas tömegtől? Igen, úgyhogy tele volt a tömeg egykori ávósokkal. 
Milyen erők határozták meg a május elsejéket? Az emberek többsége tényleg csak a sörért meg a virsliért meg az ingyen Állatkertért ment. Recenzens, mivel megélte ezt az időszakot, tanúsíthatja, hogy az átlag magyar család az 1970-es-80-as években afféle közösségteremtő erőnek tekintette ezeket a felvonulásokat, különösen, miután közölték, hogy aki nem vesz részt a felvonuláson, nem kap beutalót a vállalat Balaton-parti üdülőjébe...

Április 4. Ez akkoriban a Forradalmi Ifjúsági Napok része volt, valahogy összefolyt március 15-tel- pontosan ez volt a célja a Kádár-propagandának-, túl nagy hűhót azért nemcsaptak körülötte. Azt nem szerették az emberek, ha a " felszabadulás ünnepe" hétvégére esik, mert akkor elmaradt a tévében a szokásos szombat esti krimi. Az iskolában mindenféle versenyeket rendeztek, a stréberek végeztek az élen, akik aztán a verseny másnapjára mindent elfelejtettek. Kaptak viszont osztályfőnöki dícséretet. Jómagam is voltam olyan szerencsés, hogy többször is " befutó helyre" kerültem.

Az a bizonyos Üzen a nyolcadik bolygó című verseny...Hát, erről már csak idősebb rokonaim tudnak mesélni. Egyes vidéki iskolaigazgatók és úttörő-csapatvezetők egy az egyben hülyeségnek tartották az egészet, és nem is engedték, hogy a gyerekek versenyezzenek, merthogy inkább tanulással kellene tölteni az időt, vagy társadalmi munkával, vagy vashulladék-gyűjtéssel, szóval, sok ifjúsági vezetőnek és pedagógusnak kívül esett a szellemi horizontján ez az egész. Amúgy jó kis buli lehetett, így, utólag visszagondolva...

Üzemi demokrácia... Családunkban többen is jártak úgy, hogy a művezetővel elmentek demokratikusan kocsmázni (termelési értekezletet tartani), és demokratikusan mindenki lerészegedett. Aztán szokássá lettek az efféle termelési értekezletek, egészen addig, míg a szörnyű, házsártos feleségek véget nem vetettek az egésznek, diszkréten célozva arra, hogy ha még egyszer a kricsmibe megy a brigád, feljelentik a művezetőt a pártbizottságon. Na, erre a rendezvénysorozat abbamaradt. 
Viccet( de valódi viccet ám!) félretéve: bizonyos szintig létezett üzemi demokrácia, például,ha valaki fáradt, volt, leülhetett pihenni-á, nem. Mai fogalmakkal üzemi demokrácia nem létezett. Ha fusizott ( otthon dolgozott valamit) a munkás, és jóban volt a művezetővel, meg a portással, megengedték, hogy hazavigye a reszelőt. 

Kinek ajánlom Pap Milán könyvét? Számomra mindenféle, jó is-rossz is emlékeket hívott elő A párttal, a néppel, úgyhogy mindenkinek ajánlom, aki élt a Kádár-korszakban. És hát ajánljuk történészeknek, szociológusoknak, mindenkinek. 

Mathias Corvinus Collegium, 2021.