Scott Burchill-Andrew Linklater(szerk.):A nemzetközi kapcsolatok elméletei

 Valamikor az első világháború után,angolszász nyelvterületen,megszületett a nemzetközi kapcsolatok nevű tudomány. Az új diszcíplina művelői arra keresték a választ,hogyan lehetne az államok közötti kapcsolatok fejlesztésével elkerülni egy újabb háborút. Ahogy teltek az évek,évtizedek,a nemzetközi kapcsolatok kutatói új és új vizsgálódási területeket találtak. Egyetemi tanszékek létesültek,doktori programok indultak. A nemzetközi kapcsolatok tudománya terebélyesedett. Ahogy egyre szerteágazóbbá vált,úgy nyilvánvaló lett az,hogy a különböző iskolák,műhelyek más-más elméleti alapokról közelítenek tárgyukhoz. Ezeket az elméleti alapokat foglalja össze Scott Burchill és Andrew Linklater kitűnő könyve,A nemzetközi kapcsolatok elmélete.

Egyáltalán:van-e a Nemzetközi Kapcsolatoknak (a tudomány nevét a Szerzők következetesen nagybetűvel írják)elmélete,s ha van,akkor mi szükség rá?Miből kell,hogy kiinduljon egy ilyen elmélet:abból a Hobbes által kimunkált tézisből,miszerint az emberek ahogy van,rosszak és ez a rosszaság tükröződik az államéletben is?Vagy abból,mint a marxisták,hogy nem az egyének,hanem a társadalmi osztályok konfiktusát jelentik a "nemzetközi kapcsolatok"?A liberális paradigmának van létjogosultsága,amely szerint a szabadverseny az úr a világban?Vagy inkább institucionalisták legyünk,hiszen az állami intézményeknek sok esetben semmi közük a társadalomhoz,s lám,az amerikai politikai elit sem szégyell olykor szövetséget kötni nem éppen szimpatikus államberendezkedésű országokkal,ha az állam érdeke ezt kívánja?

Egyáltalán:a Nemzetközi Kapcsolatok története csak az államok közötti kapcsolatokat jelenti?Nincs semmi közös egy zambiai és egy amerikai nőben?Jobb lenne a feministák megközelítését választani,akik szerint pont azért olyan rossz a világ,mert az egyik fele leuralja a másik felét?A nők összefogásával tényleg sokat tehetūnk a globális problémák megoldásáért?Egyáltalán:az emberiség tisztában van a saját globális problémáival?Biztos,hogy az országok és hatalmi tömbök egymás közti perpatvaraira kell koncentrálnunk?Nem lenne fontosabb a közös cselekvés a levegő minőségének megóvásáért?Ez nem szorosabb kapocs lehetne,mint a hol megalakuló,hol felbomló hagyományos politikai szövetségek?

A Burchill és Linklater által szerkesztett könyv azért jó,mert történetileg áttekint,ugyanakkor folyamatos gondolkodásra késztet. A nemzetközi kapcsolatok elmélete ráismertet bennünket a mai gyakorlati politikában alkalmazott elméleti alapokra. Van,hogy ennek örülünk,van,hogy nem annyira... A könyvet mindenesetre ajánljuk a nemzetközi kapcsolatok kutatóinak,az ezen szakra járó hallgatóknak,történészeknek,szociológusoknak,politológusoknak.