Könyvekről mindenkinek

 A Marót bán című színművet 1838-ban mutatták be,zajos sikert és igen nagy vitát váltott ki a darab. A nagy érdeklődésnek köszönhetően könyv alakban is megjelent. Vörösmarty a műfajt "szomorújáték"-nak jelölte,ez nagyjából-egészében megfelel az arisztotelészi tragédia kategóriájának.Ha kortárs műről lenne szó,valószínűleg történelmi drámaként aposztrofálnánk a darabot. Ebben a méltatlanul rövid könyvajánlóban a cselekmény és a körülmények rövid vázlatát adhatjuk csupán. A fiktív cselekmény időpontja a 15.század,helyszín pedig Magyarország déli része,melyet már elfoglalt a török. Haszán török bég,aki rettentően gonosz és paranoid jellem, teljhatalmú ura a vidéknek. Ármánykodó természetű szolgája,Juszuf és a gyermekkorától török nevelésbe került Bod hadnagy mindenben engedelmeskednek akaratának. Bod szeretné megtudni,honnan származik,kik az ősei. Haszán bégnek-aki természetesen Bodban sem bízik-váratlan adut talál:Bod testvére,Marót bán,éppen Haszán fogságában van. Haszán úgy h...

Kazantzakisz könyvének cselekménye egy török fennhatóság alatt álló görög faluban, Likovriszban játszódik. Az irtózatos nyomorban élő embereket az aga könyörtelenül kizsákmányolja. A részeges pópa pedig a fennálló rendet védelmezi. Minden hetedik évben misztériumjátékot adnak elő a faluban,melynek szereplőit a helyi lakosok közül válogatják. Idén egy Manoliosz nevű pásztorfiút. Manolioszt Isten karizmával ruházza fel:neki kell feljebb emelnie közösségét. Meg kell szabadulni az idegen elnyomástól,fel kell osztani a földeket a parasztok között. Csakhogy a karizmatikus vezetőt-mint oly sok más esetben-megölik. A felkelés azonban nélküle is kirobban... Kazantzakisz regénye,mondjuk ki nyíltan, baloldali. Ám cseppet sem szocreál, inkább a huszadi századi irodalom egyik rendkívül eredeti irányzatához, a mágikus realizmushoz áll közel.Az akinek meg kell halnia nagyszerű könyv. 

Nagyon szép és érdekes témáról írt könyvet B.Bobrovszky Ida művészettörténész. Kecskemét, Nagykőrös, Debrecen iparművészete hatalmas kincsesbánya a régi idők kultúrája iránt érdeklődőknek. Szerző nagyon felkészült, nagyon pontos. Mégis, hiányzik ebből a műből az az áttekintő látás, mely további elmélyedésre ösztönözhetne. A török hódoltság korában létezett egy közösségi ( a könyvben sokat említett úrasztali kelyhek), valamint egy magáncélú ötvösművészet, utóbbinak az volt a célja, hogy olyan tárgyakat gyártson, melyek egy vészhelyzet ( menekülés, tűzvész) esetén megőrzik a befektetett értéket. Az esztétikum tehát praktikus szempontokkal párosult. A két csoportot nem szabad összemosni. Ráadásul tovább bontható a téma, mivel- Debrecen esetében legalábbis- létezett egy népi iparművészet, mely többnyire fával dolgozott, emlékei ezért kevéssé maradtak fenn, és egy hivatalos, városi iparművészet, mely nagyjából az ötvösművészetnek felel meg, és nemesfémmel dolgozott. Nyilván az utóbbinak i...

A könyv alcíme: Életmű-fogadtatás-utókor 1913-2006. Nincs rá lehetőség, hogy ezt a jelentős monográfiát teljes terjedelmében feldolgozzuk. Monostori Imre mérföldkőnek számító könyvéből inkább csak néhány jellemzőt emelnénk ki. Az első: Szekfű Gyula minden vitán felül tehetséges történetíró volt.A politikai-erkölcsi megítélés nem befolyásolhatja Szekfű szakmai teljesítményének elismerését. A török kor, a barokk, a 19.század történelmi emlékezetét híven őrizve, a forrásokat magas szintű szakmai felkészültséggel kezelve írta műveit Szekfű Gyula. Amely művek- és ez a második, amit feltétlenül el kell mondanunk Szekfűről- nem mindig sikerültek. A " változó idők" nem egy esetben túl erős hatást gyakoroltak erre a monumentális történetírói életműre. Szekfű túlzottan gyakran esett bele abba a hibába, hogy tanítani akart, példát keresni a történelemben bizonyos tézisekre. Ez pedig mindig oda vezet, hogy a fellelt példák örökösen "ideiglenes használatúak" maradnak. Ami pedi...

Orhan Pamuk Nobel-díjas török író legelső magyar nyelven megjelent könyve igazi programregény. Programregény abban az értelemben, hogy a Szerző tudtára adja az Olvasónak, világosan és félreérthetetlenül, miként vélekedik írásról, irodalomról, társadalmi kérdésekről, kultúrákról és azok egymáshoz való viszonyáról- szükség van-e például multikulturalizmusra?- mindeközben pedig pereg egy regény cselekménye, de az a helyzet, hogy nem elsősorban erre figyelünk. Gelibet elhagyja felesége, a férj szégyelli az esetet önmaga előtt is, bejárja az egész várost, hogy felkutassa. Eközben találkozik szegényekkel, gazdagokkal, boldogokkal és boldogtalanokkal, elvhűekkel és elvtelenekkel. Megelevenedik Isztanbul, ez a látszólag multikulturális, valójában azonban mégiscsak török város, megtelik élettel, lélegzettel. Mintegy mellékszálként- Pamuknál soha nem lehet tudni, mi fő és mi fő csak úgy mellékesen- egy publicista írásait is olvashatjuk, aki álnéven publikál, mégis, mindenki tudja, hogy kicsod...

A könyv alcíme: A régi török népek irodalmának kistükre a VII-től a XV. századig. Az ujgur irodalomtól kezdve Hajnal-istenhez írt himnuszokon át bűnbánó imákig és szútrákig átfogó áttekintés a magyar kultúrára is oly hatalmas befolyásssal bíró török népek irodalmáról. Ha valami közöset keresünk ezekben a mind kulturális közegét, mind pedig érzelmi és gondolati világukat illetően teljesen különböző alkotásokban, az csak egy lehet: a mítoszok úgy élnek az emberekben, mint létező valóságok. A meseteremtő készség csodálatos tulajdonsága ezen népeknek. ( Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985.)