Könyvekről mindenkinek

Kazantzakisz könyvének cselekménye egy török fennhatóság alatt álló görög faluban, Likovriszban játszódik. Az irtózatos nyomorban élő embereket az aga könyörtelenül kizsákmányolja. A részeges pópa pedig a fennálló rendet védelmezi. Minden hetedik évben misztériumjátékot adnak elő a faluban,melynek szereplőit a helyi lakosok közül válogatják. Idén egy Manoliosz nevű pásztorfiút. Manolioszt Isten karizmával ruházza fel:neki kell feljebb emelnie közösségét. Meg kell szabadulni az idegen elnyomástól,fel kell osztani a földeket a parasztok között. Csakhogy a karizmatikus vezetőt-mint oly sok más esetben-megölik. A felkelés azonban nélküle is kirobban... Kazantzakisz regénye,mondjuk ki nyíltan, baloldali. Ám cseppet sem szocreál, inkább a huszadi századi irodalom egyik rendkívül eredeti irányzatához, a mágikus realizmushoz áll közel.Az akinek meg kell halnia nagyszerű könyv. 

Nagyon szép és érdekes témáról írt könyvet B.Bobrovszky Ida művészettörténész. Kecskemét, Nagykőrös, Debrecen iparművészete hatalmas kincsesbánya a régi idők kultúrája iránt érdeklődőknek. Szerző nagyon felkészült, nagyon pontos. Mégis, hiányzik ebből a műből az az áttekintő látás, mely további elmélyedésre ösztönözhetne. A török hódoltság korában létezett egy közösségi ( a könyvben sokat említett úrasztali kelyhek), valamint egy magáncélú ötvösművészet, utóbbinak az volt a célja, hogy olyan tárgyakat gyártson, melyek egy vészhelyzet ( menekülés, tűzvész) esetén megőrzik a befektetett értéket. Az esztétikum tehát praktikus szempontokkal párosult. A két csoportot nem szabad összemosni. Ráadásul tovább bontható a téma, mivel- Debrecen esetében legalábbis- létezett egy népi iparművészet, mely többnyire fával dolgozott, emlékei ezért kevéssé maradtak fenn, és egy hivatalos, városi iparművészet, mely nagyjából az ötvösművészetnek felel meg, és nemesfémmel dolgozott. Nyilván az utóbbinak i

A könyv alcíme: Életmű-fogadtatás-utókor 1913-2006. Nincs rá lehetőség, hogy ezt a jelentős monográfiát teljes terjedelmében feldolgozzuk. Monostori Imre mérföldkőnek számító könyvéből inkább csak néhány jellemzőt emelnénk ki. Az első: Szekfű Gyula minden vitán felül tehetséges történetíró volt.A politikai-erkölcsi megítélés nem befolyásolhatja Szekfű szakmai teljesítményének elismerését. A török kor, a barokk, a 19.század történelmi emlékezetét híven őrizve, a forrásokat magas szintű szakmai felkészültséggel kezelve írta műveit Szekfű Gyula. Amely művek- és ez a második, amit feltétlenül el kell mondanunk Szekfűről- nem mindig sikerültek. A " változó idők" nem egy esetben túl erős hatást gyakoroltak erre a monumentális történetírói életműre. Szekfű túlzottan gyakran esett bele abba a hibába, hogy tanítani akart, példát keresni a történelemben bizonyos tézisekre. Ez pedig mindig oda vezet, hogy a fellelt példák örökösen "ideiglenes használatúak" maradnak. Ami pedi

Orhan Pamuk Nobel-díjas török író legelső magyar nyelven megjelent könyve igazi programregény. Programregény abban az értelemben, hogy a Szerző tudtára adja az Olvasónak, világosan és félreérthetetlenül, miként vélekedik írásról, irodalomról, társadalmi kérdésekről, kultúrákról és azok egymáshoz való viszonyáról- szükség van-e például multikulturalizmusra?- mindeközben pedig pereg egy regény cselekménye, de az a helyzet, hogy nem elsősorban erre figyelünk. Gelibet elhagyja felesége, a férj szégyelli az esetet önmaga előtt is, bejárja az egész várost, hogy felkutassa. Eközben találkozik szegényekkel, gazdagokkal, boldogokkal és boldogtalanokkal, elvhűekkel és elvtelenekkel. Megelevenedik Isztanbul, ez a látszólag multikulturális, valójában azonban mégiscsak török város, megtelik élettel, lélegzettel. Mintegy mellékszálként- Pamuknál soha nem lehet tudni, mi fő és mi fő csak úgy mellékesen- egy publicista írásait is olvashatjuk, aki álnéven publikál, mégis, mindenki tudja, hogy kicsod

A könyv alcíme: A régi török népek irodalmának kistükre a VII-től a XV. századig. Az ujgur irodalomtól kezdve Hajnal-istenhez írt himnuszokon át bűnbánó imákig és szútrákig átfogó áttekintés a magyar kultúrára is oly hatalmas befolyásssal bíró török népek irodalmáról. Ha valami közöset keresünk ezekben a mind kulturális közegét, mind pedig érzelmi és gondolati világukat illetően teljesen különböző alkotásokban, az csak egy lehet: a mítoszok úgy élnek az emberekben, mint létező valóságok. A meseteremtő készség csodálatos tulajdonsága ezen népeknek. ( Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985.)