Könyvekről mindenkinek

 Inès Cagnati (1937-2007) olasz-francia író, az európai irodalom kiválósága. Mose avagy a síró gyík című regényével egy magatartásforma, egy, a diktatúrákhoz és a technokata világhoz való alapállás előtt tiszteleg. Egy nagyon rövid spoilert közlünk erről a mediterrán irodalom pikareszk regényeinek hagyományát követő műről. A könyvet gyakorlottabb Olvasóknak, főként irodalomkedvelő felnőtteknek ajánljuk- de miért ne próbálkozhatna meg vele fiatal ember is, ha még nem megy, legfeljebb egy időre félreteszi. Mose idős falusi ember, akinek a modern idők, a mindinkább elgépiesedő világ egyre kevésbé tetszik.Ő a kis falu csendes világát kedveli, ahol mindenki ismer mindenkit, az embereknek nincsenek titkai egymás előtt, és a legfontosabb hírhozó a postás, akivel egy pohár bor mellett el lehet beszélgetni arról, mi történt a szomszéd faluban. Felesége halála után Mose elhagyja faluját, elindul álmainak tája, a velencei tengerpart felé. Ahogy vándorol, úgy belső monológ formájában megismerjük M

Olvasni pedig tudni kell. Cserna-Szabó András pedig tud olvasni. Olvas Jókait éppúgy, mint Bukowskit, Akunyint éppúgy, mint Oscar Wilde-ot. A mérgezett hajtűk című könyv voltaképpen lazán szerkesztett világirodalmi kalauz, talán az ókor kivételével az összes ismert szerző megtalálható benne. Műfaját tekintve szubjektív olvasónapló, esszé, és szépirodalom lenyűgöző elegye. Finom, mint a langyosan tálalt francia sajt. Csak nem olyan selymes. És ezzel el is intézhetnénk Cserna-Szabó mesterművét, no ,meg egy mondattal, hogy minden irodalomkedvelőnek ajánljuk, ha...Ha nem éreznénk bizonyos fejezeteken azt, hogy ez a pali, ez a Cserna-Szabó, ez bizony Író. Olyan, mint akikről beszél. Merthogy nem tudós módjára analizál, hanem " átfuttat", zsigerivé tesz, ahogy Latinovits mondta a vers kapcsán: a verset " felérezni" kell. Ezt teszi Cserna-Szabó András. Felérez. Így aztán valóra válik a posztmodernek által csak óhajtott egység, szerző és olvasó találkozása, párbeszéde.

László Anna a 20.század második felének hihetetlenül tehetséges írónője volt, színháztörténészként, dramaturgként, ráadójátékok szerzőjeként is ismert. Pályafutásának 1981-ben bekövetkezett tragikus halála vetett véget. Sajnos, amint az amygar irodalmi köztudatban szokás, az emberrel együtt a műveket is elfeledtük. Pedig a Vaspólya igazi remekmű, olyan szociográfia, melyhez hasonlót a világirodalomban senki nem alkotott. A Vaspólya egy szerkezet, mellyel rögzítik a légzésképtelen, de amúgy mozgásképes emberek testét. Az 1950-es években járványos gyermekbénulás-járvány söpört végig Magyarországon. Sok gyerek esett áldozatul. Volt, aki járáshibássá vált, volt, akinek amputálni kellett valamely végtagját, de a legrosszabbul azok jártak, akik kellő értelem és belátás mellett a légzőképességüket vesztették el. Nekik ágyhoz kötve kellett élniük, miközben tele voltak életerővel, ambícióval. Róluk írta lászló Anna a Vaspólyát. Igazán megrázó mű, a szöveg remekül adja vissza ennek az elfelede

Telitalálat. A történelmi regény standard magyar műfajnak számít a világirodalomban, a családregény szintén. Kepes András kitűnő író, így hát egyesítette a kettőt. A tövispuszta című könyvben a huszadik század vérzivataros magyar történelmét követhetjük nyomon, négy magyar család sorsán keresztül. Mennyire másképp élték meg ugyanazt a kort! A falusi zsidó kocsmárosnak az életéért kellett reszketnie, az értelmiséginek meg azért, hogy meglegyen az élelmiszerjegye. Van, aki Horthy Miklóst gazembernek látja- teljes joggal. Van,aki egy történelmi korszak ikonikus alakját látja benne- teljes joggal. Kepes András könyve nemcsak regény, de vitairat is. Mindenki elgondolkodhat arról, vajon melyik oldalon állna egy adott helyzetben. Csak arra vigyázzunk, hogy a nagy múltidézésben ne támadjon bűntudatunk. Mert az akadályozza leginkább az őszinte szembenézést, és a továbblépést. ( Libri Könyvkiadó Kft, 2017.) A könyv megjelenésének időzítése remek. A Tövispuszta kitűnő karácsonyi ajándék. x

Az ember zokog. Mert nem tehet mást. Móricz Virág gyönyörűséges könyvében, az Anyám regényében, a Szerző a 19.századtól, levelek segítségével tekinti át a Holich ( vagy más írásmóddal: Holics) család történetét, annak a családnak a históriáját, mely Móricz Zsigmond tragikus sorsú feleségét, a Szerző édesanyját adta a magyar- és a világirodalomnak. Ahogy az ember olvassa ezeket a leveleket, egyre inkább elkeseredik. Patológia- ez a szó kavarog az Olvasó szívében. Alig akad ezekben a levelekben egy pozitív mondat, egy örömteli élmény, alig írnak bennük boldog dolgokról- mindig csak a panaszkodás. Panaszkodás a nemszeretem, hárklis férjre, a kevés lehetőségre, panaszáradat a szélhámos testvérre, és mindenekelőtt- mindig csak az anyagiak. Mennyi pénz kellene, miért nincs éppen annyi pénzem, küldjön ennyi meg ennyi pénzt, nem adom meg a pénzt, majd megadom a pénzt, de csak úgy- egyszóval, az élet ebben a családban a materiális értékek körül forgott. Túlzottan is. Ezért aztán egymás után j

Ritka dolog, hogy egy nemzet életében olyan zsenik alkossanak nagyjából egyidőben, mint Plehanov, Blok, Ahmatova,Majakovszkij, Jeszenyin, és a későbbi Nobel-díjas Ivan Bunyin, illetve a torzított módon ős-szocialistaként kánonba került Makszim Gorkij. Róluk, ezekről a nagyságokról szól Bakcsi György irodalomtörténész Orosz századforduló című könyve. Szakmailag teljesen korrekt, minden igényt kielégítő, ugyanakkor közérthető. Nemcsak az egyes életpályák és fontosabb művek kerülnek "célkeresztbe", legalább ilyen súllyal esnek latba az irényzatok is, például az robbanás, amit a szimbolisták és akmeisták közötti vitába berobbant avantgarde okozott. Mindenkinek ajánljuk, aki érdeklődik a világirodalom históriája iránt.

Nincs rá terünk, hogy részletesen elemezzük az orosz- és a világirodalom talán legismertebb regényét. Kis írásunkban néhány kevésbé közismert szempontra, nézőpontra szeretnénk felhívni az Olvasó figyelmét! 1. A tankönyvek állandóan küszködnek azzal, hogy Dosztojevszkijből realistát faragjanak. Holott a nagy orosz mindennek nevezhető, csak realistának nem. Finom lélekábrázolásai már eleve kizárják ezt a kategorizálást. Dosztojevszkij annyira egyedi szerző, annyira unikum, hogy semmiféle skatulyába nem szorítható be. 2. A Bűn és bűnhődés nem krimi, hanem lélektani regény. A krimiben a bűn elkövetése a lényeg, itt a bűnnek az egyénre gyakorolt hatása, mondhatjuk: a Bűn következményei. 3. Érdekes megfigyelni ,milyen fontos szerepet kap a könyvben a vertikálisan osztott tér. Raszkolnyikov egy padlásszobában vezekel, a gyilkosság maga emeleti lakásban történik. Raszkolnyikov térben is felülemelkedik embertársain.