Faludi Ferenc: Nemes ember

Faludi Ferenc még a nyelvújítás kora előtt élt és alkotott, ez nagyszerű ürügy arra, hogy az "illetékes elvtársak" kivegyék őt az irodalmi kánonból, mondván: a közönség csak nehezen értené meg Faludi költői nyelvét. Csakhogy Faludi Ferenc egy 18. századi igaz, keresztény ember volt, hite műveiben is tükröződik. Kellemetlen lenne tehát a mai liberális kultúrpolitikusoknak egy efféle embert kiemelni...

Pedig nagyon magas színvonalú irodalmat művelt. Jó példa erre a Nemes Ember című színdarab( a tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá: átültetésről van szó, angolból került a magyarba, Josef Dorell jezsuita szerzetes műve volt eredetileg) , melyben Faludi a nemességet próbálja arra rávenni, hogy birtokainak kezelése, a fényűző gazdagság ne vonja el figyelmét a legfontosabbtól: Istentől. A színmű központi alakja egy Eusebius nevű jámbor szerzetes, aki Neandert, a városba tévedt idegent oktatja Isten felől, a helyes élet élet és a helyes erkölcsök tárgyában. Legfontosabbnak azt tartja Eusebius: a hit ( ahogy ő mondja kora latin nyelvén: a virtus) ne csak látszat legyen. Ahogy a 21. században mondanánk: ne kirakatkeresztények legyünk, hanem valóban Istenben éljünk, napjainkat és tagjainkat szenteljük oda az Úrnak.
Hogy Neander, a jövevény megfogadja-e a tanácsot, vagy inkább Eleutheriusra, a hedonista főnemesre hallgat, azt mindenki megtudhatja, ha elolvassa a könyet.

( Nagyszombat, 1748)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása