Milbacher Róbert:Legendahántás.50+1 tévhit a magyar irodalomban

 Aki foglalkozott valaha, valamilyen szinten magyar irodalommal,annak számára sokként hat ez a könyv. Olyan alapigazságokat kérdőjelez meg, melyeket az általános- és középiskolai irodalomtankönyvek kész és megcáfolhatatlan tényként közölnek.Milbacher Róbert voltaképpen újraírja a 19.század magyar irodalomtörténetét- de teszi ezt korrektül, mindig hivatkozva releváns szakirodalomra. A Legendahántás cím pedig Arany János:Tengeri hántás című versére utal. Spoiler helyett- hiszen 51 fejezetről van szó- most bemutatom azokat a témákat, melyek a leginkább megdöbbentettek. 

Számomra sokkoló volt az 1. fejezet, mely Kármán József: Fanni hagyományai című regényével foglalkozik. Több irodalomtörténész is azt vallja, nem biztos, hogy Kármán a szerző, sőt, az Uránia folyóiratban megjelent egy másik változat, melyben Fanni mint E/1 " narrátor" meséli el a történetet. Méginkább megdöbbentő, hogy milyen alapos irodalompolitikai megfontolások miatt gyökeresedett meg az a nézet, hogy Kármán József az igazi és eredeti szerző. A kultúra és a politika már a 19.században is kéz a kézben járt.Kármánról egyébként szinte semmit nem tudunk, a 19.században létezett egy láda, mely állítólag Kármán- műveket tartalmazott. 

Nem döbbentett meg, de azért igen hasznos volt elolvasnom a Kölcsey Hymnusáról írt fejezetet.A magyar irodalom nagyon fontos kérdéseit feszegeti itt Milbacher Róbert.Bizony, mások is alkottak -különböző szinten. himnuszokat, ezek egyike-másika még a nemzeti himnusz szerepére is igényt tartott. Amikor Kölcsey művéről beszélünk, azt elemezzük, semmiképpen nem szabad megfeledkeznünk a történelmi és műfaji kontextusról. Tankönyveink pedig éppenhogy megfeledkeznek. 

Mindig izgatják az embereket a kincseláda-történetek. Ki ne olvasott- vagy látott filmen- valamilyen kalóztörténetet, melyben nagy kincsesládákkal megrakodott hajók tartanak valami ismeretlen sziget felé...Tompa Mihály csak egy láda iratanyagot bízott a jászóvári Conventre ( mai szóhasználattal: levéltárba) azzal, hogy 50 év után lehet azt csak felbontani. Az újságolvasók persze azonnal találgatni kezdták, mi lehet abban a ládában. Utólag Tompa azt vallotta, sok olyan írás volt abban a fekete színű könyvben, mely károsan hathatott volna ismerőseire. Aztán ezt vagy elhisszük neki, vagy nem. Azt azért biztosra vehetjük, hogy nem aranyarudakat bízott Tompa uram a levéltárra. 

Szerintem minden teológusnak érdemes lenne elolvasni a " magyarok istenéről" szóló fejezetet. Az, hogy a honfoglalás előtti magyar nép milyen kultuszokat, vallást követett, miben hitt, máig vita tárgya. Ám a 19.században a kibontakozó nemzeti történetírás megkonstruált egy Hadúr nevű istent, akit a magyarok állítólag imádtak. Petőfi Nemzeti dala erre az istenre hivatkozik. Milbracher Róbert könyvében amúgy több fejezet is szól a Nemzeti dalról, mely sokkal mélyebb és értelmezési rétegeit tekintve sokkal sokoldalúbb költemény, mint azt hisszük. 

Arany Jánost a magyar köztudat afféle realista, szerény életű, majdhogynem kispolgár életvitelű emberként tartja számon. Petőfi volt a lánglelkű, a romantikus, Arany volt a nép egyszerű fia, aki egy kunyhóban született. Nos, Milbacher Róbert azért árnyalja ezt a képet. Szalonta már abban az időben sem kis falu, hanem tízezer lakosú mezőváros. Arany nem vasárnap született, édesanyja semmiképpen sem bibliai korban hozta őt világra. Arany, Milbracher szerint, tudatosan építette írói imázsát olyanná, amilyenre szerette volna. A legkisebb fiú, mint a népmesében, útnak indul, és nyer. Arany nyert is, a magyar tudományos élet vezetője lett. 

Ilyen és még sok más meglepő és meghökkentő történettel kedveskedik az Olvasónak Milbacher Róbert. Ajánljuk a Legendahántás című könyvet minden irodalomkedvelőnek, tanárnak, diáknak, vagy csak olvasni szeretőnek egyaránt. Várjuk a folytatást a 20.századi irodalomről őrzött tévhiteinkről. 

Magvető, Budapest, 2021.