Zsille Gábor( szerk.): Az Év Versei 2022

 Na végre! Egy antológia, amely nem ábécérendben közli a költőket! Egy versmaraton-felolvasás teljes anyaga tárul elénk Az Év Versei 2022 című kötetben. Van itt mindenféle vers: tájleíró és létösszegző, szerelmes és magányosságtól kongó, világértelmezést kereső és önnön csigazáházba visszahúzúdó, érthető és többszöri olvasás után érthető, szóval, mindenféle. A könyv kitűnően reprezentálja a magyar költészetet, mindenki benne van, aki számít valamit- elnézést, ha valaki mégis kimaradtnak és mellőzöttnek érzi magát. Rövid ez a könyvajánló, csak annyira van módom, hogy kiválasszak méhány verset a kitűnő termésből, aztán szólják róla egy-két szót. 
Mindenekleőtt azt szeretném elmondani, hogy minden ellenkező híreszteléssel ellentétben a magyar költészet kitűnő. Semmivel nem marad el ( sőt...) a nyugat-európai vagy az amerikai költészet mögött. Sok országban fogadnának szívesen egy ilyen, kvalitásos, antológiát.

Nekem ebből az antológiából a kedvencem Kollár Árpád:Tollak púdere című verse.Igen merész,az első mondat a magyar költészeti história egyik legjobb, legeredetibb első mondata, felütése. Számomra arról szól ez a vers, hogy a költőnek ( művésznek) mindig, mindig korban be kell ileszkednie a társadalomba, és mindig lesznek olyan emberek, akik már ezt a beilleszkedési szándékot sem veszik jó néven. És mindig lesznek olyanok, akik a torzat, a rútat, a beteget tartják szépnek- napjainkban talán a korábbiakhoz viszonyítva több ilyen ember van. Jómagam úgy éltem meg ezt a művet, hogy a könyvet elhajítva fetrengtem a röhögéstől. Aztán, gondoltam,megpróbálom még egyszer. Akkor sem ment. Kellett huszonnégy óra, amíg végig bírtam olvasni. Köszönöm az élményt Kollár Árpádnak. 
Napjainkban , olykor még rendeznek szavalóversenyeket. Ha valaki meg tudja állni, hogy a színpadon  ne röhögjön, ezzel a verssel véleményem szerint dobogóra esélyes lesz. Tudom ajánlani különben a Színművészeti Egyetemre jelentkezők számára is. De mondom ám, az a feltétel, hogy az előadó képes legyen megállni röhögés nélkül. Nem könnyű. 

Rékai Anett: A perfekcionizmusról. Vers a versről, a vers-alkotásról. Nagyon jó, hogy valaki lyen fiatalon rájött erre, amire Anett rájött. Sok költő veszteget kínlódásos éveket azzal, hogy tökéletesebbnél is tökéletesebb verset akar írni. Így jön létre a senkifia olvasó által nem élvezhető, piszokmentesen steril irodalom, ami az hosszú évek után megérkező József Attila-díjon kívül a világon semmit sem hoz. Az irodalmi mű, mármint a jó irodalmi mű, mindig asszimetrikus kissé. A felülete sem teljesen sima, az íze sem mirelit. A szabálytalanság az igazán magas nívójú irodalom egyik jellemzője. A jó művek úgy szabályosak, hogy közben szabálytalanok. Ibsen, Esterházy,Mikszáth, Ottlik jutnak hirtelen eszembe, de bizonyára lehetne többekkel folytatni a sort. Nagyon jó úton jár Anett, hogy igazán nagy költővé váljon. 

Lackfi János:Eleven című versét minden keresztény embernek ajálom. Nem szeretnék semmit hozzáfűzni, csak annyit: én is ugyanezekért járok. A többi maradjon rejtély. 

Tőzsér Árpád:A lakozás költészete. Az igazi vers mindig lakik valahol, tértől-időtől elvonatkoztatott máalkotás csak igen ritkán találkozik a befogadóval, tekintve, hogy szerencstéeln befogadó térben-időben él, és igen rossz néeven veszi, ha mindkettőt el akarják venni tőle. Az a kérdés viszont felmerült bennem, hogy a költészet otthona tényleg a temető-e, s ha nem, akkor mi más? Illetve:a temető valóban az irodalom létmódja? Nem esünk túlzottan sokszor abba a hibába, hogy a halállal kapcsoljuk össze a metafizikát, mintha csak ez az egy kapcsolódási pont lenne az élethez? Igaz,a mű-optimizmus sem jó, de a halál-kergetőzés sem. Amikor temetőbe megyek szándékosan felfüggesztem mindenféle művészei készségemet, kreativitásomat. Ne a halálból merítsek erőt. 

Legeslegvégezetül pedig Bék Timur:Miben hisz című verséről szeretnék szólni pár értelmetlen mondatot.
Hát irigyelsz? Amikor olyan idős voltam, mint Te, valami ugyanilyet éreztem. Meglátod, eltelik néhány boldog-boldogtalan év, és nem az lesz a legfőbb gondod, hogy miben hisz más, és miért talál más magyarázatot a világra, hanem az, hogy Te is megtaláld a magadét. Kiszakítsd a szeletet ebből a hatalmas tortából. Valahonnan, magad sem tudod, a vágyak és gondolatok mellé megjön az erő is, kard lesz az és páncél, mely sok veszélytól megóv, amíg Te keresed a válaszokat. Mert jut mindenkinek minden, így van teremtve a világ. Egyvalamit ne higgy soha: hogy sebezhetetlen vagy. Majd ha lesz kardod, páncélod, még akkor sem leszel az. Sok ember áldozatul esik a saját legyőzhetetlenségébe vetett illúziójának- amely illúziót pedig a környezet is táplálja. Vigyázz, és győzz! 

Kinek ajánljuk Az Év Versei című könyvet?Mindenkinek,aki szereti az irodalmat. Ennyire egyszerű. A kortárs irodalom kiváló. Csak akarni kell. 

Magyar Napló, Budapest, 2022.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása