Faludy György:Japán költészet

 A kötet a Faludy tárlata sorozatban jelent meg. 
Ha azt a kifejezést halljuk: japán költáészet, eszünkbe jutnak rejtélyes, háromsoros haikuk, amelyek mind az elmúlásról vagy az ahhoz hasonló létezésrő szólnak. Faludy György: Japán költészet című könyve megmutatja nekönk, hogy a Felkelő Nap országának költészete jóval több, sokrétűbb, annál, mint amit az európai átlagolvasó tud róla. Nincs módunk egy ilyen rövid könyvajánlóban egy nép lírájának teljes mélységeit elemezni. Inkább, valamiféle rövid spilerként, kiválasztottam néhány verset, ezeket mutatnám be, hogy aztán az Olvasó kezébe vegye a könyvet, és teljes pompájukban élvezze ezeket. 

Személyes kedvencem e könyvből Ono Tozaburo(1903-1982): Páfrányok című költeménye. Szabadvers ( igen, a távol-keleten is írtak szabadverseket!). Arról szól, hogy mindannyiunk léte csak pillanat, áttetsző, majdhogynem üres. Olyan szavak szerepelnek a versben, mint foszfor-pentoxid, vitriol, parcella, rézvörös rozsda. Az örök keleti mondanivaló- beágyazva a huszadik század modern, természettudományos alapú valóságába.

Kobajasi Issza (1763-1827) Tizenkét haikuja a korabeli falusi japán élet apoteózisa. A parasztember ( lírai én) barna csigával lakatolja le ajtaját, nehogy a betöről ellopják kis vagyonát. Hóolvadáskor a falu megtelik gyermekekkel. Négy részeg fuvaros horkol a költő mellett éjszaka, de a ló szellentése ébreszti fel. A költő úgy beszél testi szükségeiről pl. a vizelésről, mint más költő a lenyugvó napról, vagy éppen a felkelő napról. Kobajasi költészete vaskos népi humor, nem is tudok rá európai megfelelőt. 
A haikuk szótagszáma:12-6-7. Vagy éppen 9-10-9. Tehát haikuból is rengetegféle van. 

Marujama Kaoru( 1899-1974):Elhagyott ágyú a tengerparton című verse egy, európaiak, pl. Ady által feldolgozott jelenségről, rész és egész megváltozott viszonyáról szól. Az ágyúcső visszakívánkozik az ágyúra, de soha nem lehet már a része. Érdekes, hogy ez a vers a világ egy más táján, naggyjából ugyanabban az időben született, mint Ady: Kocsi-út az éjszakába című költeménye. Úgy látszik, van a világirodalomban valami kollektív tudatalatti. A vadmadaraknak is csak az árnya látszik....

Joszá Buszon (1716-1783) volt a kis dolgok költője. Apróságok, az élet teljesen termésszetes velejárói számára ihletforrásul szolgáltak. Ahogy vödör vízbe tett sárgadinnye meg egy padlizsán biccentenek egymásnak. Ahogy egy nő a virágzó körtefa szívében verset olvas. Legszellemesebb az első haiku:a költő kilép a büdös budiból, és egy gyönyörű lepke száll rá. Szépség és alantasság csodálatos ütközetése, ugyanakkor mindenki tapasztalt már ilyet, aki volt faluhelyen. A krizantémok csodája: a nyíló virágok olyan hatással vannak a költőre, hogy elejti az ollót, amivel eredetileg nyírni akarta virágait. Az embert legyőzte a természet, persze, csak a versben. 

Lenyűgözőek a versekhez készült, eredeti, zömmel korabeli illusztrációk. Mindegyik tipikusan japán, gyönyörű műalkotás. Kinek ajánljuk a Japán költészet című könyvet? Mindazoknak, akik szeretik a csodás Keletet,akik nem felejtettek még el gyönyörködni valamiben, akik szeretnének egy nagy ,hosszú irodalmi utazást tenni térben és időben. Kitűnő könyv. Talán érdemes lenne ilyet kiadni más országok lírájáról is?

Glória Kiadó, 2000.A Kiadónak önálló weboldalát nem találtam, a lira.hu.webáruházban megvásárolható az általuk kiadott könyvek egy része.