Martin Amis:Találkozások Háza

 Martin Amis (1949-2023) a kortárs brit irodalom egyik legnagyobb és legismertebb alkotója, idén távozott közülünk. Írásaiban a szatirikus,brit humorral elegyített irónia éppúgy teret kap, mint a lélektani realizmus. Amis írásai reflektálnak korunk problémáira: az elidegenedettségre, a történelmi sebek hordozására, a cél nélküli hedonizmusra, a sikerhajhászásra. Találkozások Háza című regénye- báűr történellmi időhöz és korhoz ötött a cselekmény- bátor tiltakozás minden kor és hely minden diktatúrája ellen, az emberi szabadságért, a boldogsághoz való jogért,egy szabad, elnyomástól mentes, demokratikus társadalomért, világért. Az alábbi könyvajánlóban egy méltatlanul rövid spoilert közlök erről a nagyszerű könyvről- amit, véleményem szerint, mindenkinek el kellene olvasnia. 

A történet a sztálini Szovjetunióban játszódik. A nagy zsarnok diktatúrája tombol, a titkosrendőrség hatalmacsúcspontján van, minden polgárról aktát vezetnek, s elég egyetlen rossz vagy félreérthető kijelentés, az illető máris a rabszolgamunka-táborok egyikében, a GULAg-on találja magát. Történetünk főhőse és narrátora is így járt. A második világháborúban sikeresen harcolt a német fasiszták ellen, részt vett 1945-ben a Berlin ellen folyó harcokban. A háború vége felé azonban, hazatérve a Szovjetunióba, elképesztő szegénységgel és hiánygazdasággal találta magát szemben. Egyik barátnője véletelnül félreérthető megjegyzést tett, mire hősünket elvitte a titkosrendőrség és tíz évre ítélték Nordlagban, az egyik lgembertelenebb szibériai táborban. Ahová hamarosan megérkezett féltestvére, Leo, aki szintén nem tudja, miért hozták be. Nagyon fontoos, hogy sooha nem derülhet ki kettejük rokoni kapcsolata, mert akkor a táborparancsnokot is elviszik, mivel tilos rokonokat egy táborba zárni. Leo, bár kis termetű, egy igen kemény brigádba kap besorolást, földmunkát kell végeznie egész nap, még akkor is, amikor vérhast kap. De teljesíti a normát, ezért megbecsülik. Leo bevall egy dolgot féltestvérének:míg ő táborban raboskodott, Leo lefeküdt Zojával, hősünk korábbi barátnőjével. A tábor viszontagságos körülményei közepette azonban ezt is megbocsátják egymásnak. 
Nagyon durva idők dúlnak a táborban. A foglyok között ugyais kkialakul egy hierarchia: disznók ( ők a parancsnokok)- urkák 8 megbízhatók, akiknek nem kellett dolgozni)- kígyók- piócák-fasziták-sáskák-szemétevők. Azidőtájt éppen polgárháború dúlt, az urkák ugyanis nem viselték többet a disznók uralmát, és nagyon nagy verekedések, gyilkosságok robbantak ki a két csoport között. Az urkák közül kiváltak a szukák, ők már nem is akartak urkák lenni, hanem a disznókhoz akartak csatlakozni. A két csoporton kívül levők pedig próbáltak egyensúlyozni, túlélni, talpon maradni, munkaképesnek maradni, mert csak akkor járt a teljes fejadag. 
A Találkozások Háza a láger egyik építménye volt. Azok a rabok, akiknek joguk volt látogatót fogadni, itt találkozhattak családtagjaikkal. Itt mnden megtörtént, amit csak el lehet képzelni- de sokszor semmi nem történt, mert annyira gyengék voltak a rabok, hogy képtelenek voltak bármiféle szexuális életre. De ezt egymásnak soha nem vallották be. 
Évtizedek múltán az író, aki egyben a narrátor, részt vesz egy, a hajdani táborrendszert bejáró túrán. Elöntik az emlékek, de nemcsak a táborra emlékszik, hanem arra is, hogy kiszabadulásuk után sem voltak igazán szabadok. A hruscsovi, breszsnyevi idők nem szolgáltattak elégtételt az átélt szenvedésekért. Sőőt, az egykori táborlakók stigmatizáltnak számítottak, nehezen illeszkedtek vissza az állami intézményrendszerbe. 

A Találkozások Háza fontos, lényeges könyv, mely a huszadik századi európai történelemről gondolkoztat. Ajánljuk mindenkinek, aki kedveli az irodalmat, a történelmet. Letehetetlen a könyv, jómagam egyhajtásra olvastam végig egy tavaszias októberi délutánon. Remek és hasznos időtöltés volt. 

Európa Könyvkiadó, 2008, fordította Pék Zoltán.