Kollár Árpád:Például a madzag

 Kollár Árpád (sz.1980.) a kortárs magyar költészet egyik legjelesebb alakja. Versei egyéni hangúak, senki máshoz nem hasonlíthatók. Remekül játszik az Olvasó potenciálisan várható hangulatával, úgy formálja a befogadói élményt, hogy abból vagy humor, vagy tragikus kerekedik ki. Ebben a rövid könyvajánlóban nincs mód arra, hogy részletes, mondhatni:irodalmi elemzést adjunk a kötetről, inkább csak néhány költeményről szólnánk, hogy ezzel keltsük fel az érdeklődő Olvasó figyelmét.

Az Ellenszonett ( a kötetben minden verscím kisbetűvel kezdődik, mi itt a magyar helyesírási konvencióknak megfelelően nagybetűvel kezdjük a címeket), szóval, az Ellenszonett, a költői pesszimizmus alaphelyzetéből indul: a költő úgy határoz, nem ír több szonettet. Aztán persze szonett lesz ebből is, hiszen  művet nem az alkotó formálja, inkább a mű formálja az alkotót, sokszor szándékai ellenére. Nagyon jó hangulatú, kicsit olyan " petőfisen hetvenkedő", elképesztően rokonszenves - ha lehet egy műről ilyet állítani- vers.

A Kavafisz folyt.köv. című alkotás az európai kultúra egyik alapkérdését feszegeti: antik vagy barbár, pogány vagy keresztény, erőszakos vagy türelmes ez a civilizáció? Honnan a gyökerek? És milyen erősek ezek a gyökerek? És mit tud kezdeni a 21. századi, túl-urbanizált civilizáció az ősivel, a tudat alatt lappangó, túlzottan heves, indulatos barbárral? Mennyire kell érzéseinket lefojtanunk a konzum-érzés fenntartása érdekében? Számomra a kötetben ez a leginkább párbeszédre késztető, legdiszkurzívabb alkotás.

Hát mégis én lennék: Kollár Árpádnak van humora. Hosszú sorokon át mintha metaforikus beszédben elemezné a magyar múlt sorskérdéseit: a janicsárságot, az árulást, a tehetetlenséget, a múlt mélyéből fakadó, a múlt megőrzésére hivatott költészetet. Aztán eljön az utolsó szó, és borul minden. Dőltem a nevetéstől, mikor olvastam. Szavalóversenyekre kitűnő vers, örök emléket fog hagyni a közönségben.

Súlytalan:Kollár Árpád itt az életről ír, az súlytalan. Nincs igazi mondanivaló, nincsenek jó metaforák, csak egymást váltogató napok, nincsenek folyamatok, a rend sem öröm már. A legtöbb, amit az ember tehet, hogy megtanul feledni, illetve megkeresi a saját határait. Ez sem könnyű.

És végül ejtsünk szót a címadó versről, a Például a madzag című alkotásról! A madzag sok mindent idézhet: dolgokat összeköt, lóg a levegőben, díszít valamit, megóv a széthullástól. Ezúttal egy másik aspektus kerül szóba: a halál. A madzag a dögcédula. Nagyon izgalmas, bár nem kifejezetten optimista vers.

Kinek ajánljuk Kollár Árpád lenyűgöző kötetét? Mindazoknak, akik kedvelik a kortárs költészetet. Lassú, türelmes olvasásra van szükség e könyv esetében, nem vonatra való. Szép, elmélyült lélekkel, derűs szívvel, befogadóan kell ehhez a könyvhöz állnunk. És akkor:csoda.

Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2005.