Csontos János:Para.Hódolat a magyar költészetnek

 Csontos János a közelmúltban hagyott itt bennünket. Nagyon hiányzik a magyar irodalmi életből. Mindig volt a verseiben valami meglepő,valami olyan,amit a legtöbb költő nem vesz észre,csak ő. Az irodalmon túli extra,az minden írásművében ott volt. Hiányzik a lendülete,szellemi és fizikai dinamizmusa (ha emlékeim nem csalnak,8 vagy 9 folyóiratot alapított,illetve szerkesztett). 

Para. Hódolat a magyar költészetnek című könyvével kapcsolatban nem az a kérdés,hogy miért,vagy hogy a parafrázis egyenrangú-e a teljesen eredeti költészettel. Csak azt kérdezhetjük magunktól:hogyan képes ezt valaki ilyen magas szinten művelni?Hogyan képes valaki ennyire jól felérezni Balassi Bálintot,Csokonai Vitéz Mihályt,Petőfi Sándort,József Attilát,Nagy Lászlót,Pilinszky Jánost és a magyar költészet többi gigantikus óriását? És magáról a parafrázis művészetéről is kérdezhetünk:mi a célja?Biztos,hogy pusztán a szórakoztatás?Kell ezekbe az újragondolt versekbe humor?Vagy éppen az a cél,hogy a 19.századi költő versének hangulatát átültessük a 21.század hétköznapi vagy éppenséggel költői nyelvébe?Nyelvi-kultúrszociológiai kérdés:létezik manapság egységes költői nyelv,vagy a posztmoderneknek van igazuk:költői nyelvek élnek és fejlődnek egymással párhuzamosan,olykor egymásbagabalyodva,olykor távolodva egymástól?

Ha az önfeledt,virgonc nevetést keressük Csontos János kötetében,mindjárt előrekívánkozik a Február végén(szerintem ezen maga a kipallérozott koszorús költő,Petőfi is nagyokat nevetne. Szendrey Júliát illetően már nem merném ezt kijelenteni...),illetve a Tetovált óda. Radnóti Miklós saját korának jó ismerője volt,neki olyan lenne ezt a verset olvasni,mint MZ/X-nek Mézga Aladárral beszélgetni. De további röhögmény-élményeket kínálnak,a teljesség igénye nélkül,a Négysoros,a Vekengőhöz,A globális klímaváltozásokra című poémák. Úgyhogy humor,nedvesség van itt bőven,de Csontos János főséf nem érte be ennyivel. Mással is kényeztet.

Például politikával. Olyan,az igazi demokrácia iránt elkötelezett költőt ismerhetünk meg Csontos Jánosban,aki legfontosabbnak a józan észt,az egyéni szabadságjogokat és a nemzetek jogait tartja. Elítél minden,demokratikus köntösbe bújtatott diktatúrát,amely az egyént kijátsza,puszta tárgyaknak-adatoknak tekinti,kiszolgáltatja erkölcstelen törekvéseknek. Ha Illyés Gyula nem írta volna meg az Egy mondat a zsarnokságról című remekművét,a kötetben olvasható Egy mondat a hazugságról akkor is az Olvasó csodálatát váltaná ki. 

Csodálat. Minden szón,ponton és vesszőn érezhetjük,hogy Csontos tiszta szívből szereti ezeket a literátorokat. Leginkább az Adjon az Isten című Nagy László-parafrázis közvetíti ezt az üzenetet. Meg az összes többi vers.Ez a kötet hű tükörképe alcímének. Hódolat.

Kinek ajánljuk Csontos János:Para c.könyvét?Hát,azt gondolom,illik ismerni az eredeti alkotásokat,mielőtt parafrázist olvasnánk,úgyhogy azt mondom:ne ezzel kezdje senki a magyar irodalom tanulmányozását. Inkább ismerje meg előbb a "tananyagot"! Azután jöhet a parafrázis. 

Magyar Napló,Budapest,2007.