Christian Jarrett-Jonathan Ginsburg:Pszichológia.Kalandozások az elme birodalmában

 Christian Jarrett és Jonathan Ginsburg nem kevesebbre vállalkoztak Pszichológia.Kalandozások az elme birodalmában című könyvükben, minthogy átfogó bevezetőt nyújtanak érdeklődők számára erről a rendkívül összetett, széles spektrumú, mégis nagyon szép tudományba. Vállalkozásukat siker koronázta:a könyvet nyugodtan ajánlhatjuk bárkinek, akik szeretnének többet megtudni az emberi elméről, viselkedésről, szociális kapcsolatokról. Az alábbi, igen rövid és méltatlanul színvonaltalan könyvajánlóban néhány megjegyzést szeretnék tenni ehhez az igencsak kitűnő könyvhöz. 

A Bevezetőből megtudhatjuk, milyen ágai is vannak ennek a nagyszerű tudománynak. Az alábbi rész-diszciplinákat különböztetik meg a Szerzők:
- szociálpszichológia
-fejlődéspszichológia
- kognitív pszichológia
- kognitív neuropszichológia
-öszehasonlító pszichológia
-személyiségpszichológia
- mentális betegségek pszichológiája
- biopszichológia
-munkapszichológia
- egészségpszichológia
Újabb területekként pedig:
- parapszichológia
- kriminálpszichológia
- pozitív pszichológia
Ez így rendben van, nem maradt ki semmi. Annyit megjegyeznék, hogy egyes kutatók külön kategóriának veszik a sajtó- és médiapszichológiát is. 
Az egyes fejezetek végén portrékat találunk híres pszichológusokról, úgymint V.S.Ramachandran, Elizabeth Loftus,Jean Piaget,Sigmud Freud. Jómagam hiányolom ebből az igen impozáns névsorból Carl Gustav Jungot, akinek a könyv végén található " pszichológusmutató"-ban is mindössze egy műve szerepel. Szerintem ő nagyobb teret igényelt volna egy ilyen jellegű könyvben. 
A 47. oldalon található " Manipuláld a barátod emlékeit!" című kísérlet bemutatása kétségtelenül lefedi mindazt, amit Elizabeth Loftus munkássága átfogott:nevezetesen, hogy bárkibe beültethetünk hamis emlékeket, olyan traumákkal szembesíthetjük őket, melyek meg sem történtek. Ugyanakkor azért ne biztassunk már embereket arra, hogy mindezt saját környezetükben ki is próbálják. Véleményem szerint célszerűbb lett volna valamilyen konkrét múltbéli ( akár bírósági) eset ismertetése ahhoz, hogy az Olvasó megértse, mire is gondolt Loftus. 
Egészen furcsa gondolatokat ébresztett bennem a 37. oldalon olvasható, a kaméleonemberről szóló esetleírás. Egy úriember olyan szinten idomult környezetéhez, hogy az megdöbbető. Ha orvosok között volt, olyanná vált ,mint az orvosok. Ha pszichológusok között volt, úgy tudott viselkedni, mint egy pszichológus, és soha nem bukott le. Ugyebár, identitás-alapú társadalomban élünk ( legalábbis sokak szerint), éppen ezért felvetődik a kérdés: ebben a világban pedig egy ilyen, folyton változó identitású ember könnyebben vagy nehezebben boldogul? A képlékeny személyiség vajon előny vagy hátrány egy sokszínű kultúrában? Elég sokat töprengtem a válaszon. Szerintem hátrány, mert annyit azért elvár a világ,hogy egy ideig megmaradj valamilyen identitásnál. Aztán, egy idő elteltével, változtathatsz rajta.  

Ajánljuk Christian Jarrett és Jonathan Ginsburg könyvét minden,pszichológia iránt érdeklődő embernek, de különösen ( mivel a könyv nyelvezete, stílusa is inkább az ifjabb generációk ízlését követi) a lélektant hivatásként művelők vagy művelni szándékozók számára. Gondolok itt végzős középiskolásokra ( nem árt legalább érintőlegesen tudni, mivel fogod tölteni a övetkező öt évet), elsőéves egyetemistákra, stb. Érdekes, izgalmas, valóban átfogó betekintést nyújt egy egy rendkívül sokakat foglalkoztató tudományba. 

Scolar Kiadó,2021. Fordította Vágó Nándor