Natalie Nixon:Kreativitásugrás

A könyv alcíme:A kíváncsiság, az improvizáció, és az intuíció alkalmazása a munkában.
 Nagyon sok magyar vezető és munkaválláló kénytelen azt tapasztalni, hogy a cégeknél sokat beszélnek a kreativitásról, ám amikor konkrétan kellene valami eredetit, valami kreatívat felmutatni, akkor egyből jön az óvatosság, az új innovációktól való idegenkedés. Ugyanez fordítva is igaz: a munkavállaló teleírja az önéletrajzát azzal, hogy ő milyen kreatív, aztán, amikor ténylegesen valami kreatívat kell művelni a cégnél, lefagy.
Natalie Nixon könyvét azért ajánljuk minden menedzsernek, és mindenkinek, aki kreatívnak tartja magát, mert a Kreativitásugrás arról szól, hogyan lehet a személy kreativitását a gyakorlatba átültetni, hogyan tud egy kreatív vezető vagy munkavállaló hasznára lenni a cégnek, ugyanakkor flow-élményt is szerezni munkája során. 
Nagyon szimpatikus számomra, hogy Natalie Nixon mindvégig hangsúlyozza a kreativitás demokratizálásának fontosságát. Tehát az ötletelés, a szellemi innováció joga nemcsak a vezetőké, hanem mindenkié, aki a cégnél dolgozik. 
Nixon a kreativitást a művészetből eredezteti. elfogadja azt a meghatározást, miszerint kreatív ember az, aki a nemlétező dolgokat látja. Szerinte a kreativitásnak három összetevője van:kreativitás, improvizáció, és intuíció. A könyv több olyan vezető munkásságából hoz példákat, akik fontosnak tartották az intuíciót munkájuk során. Nixon leszámol azzal az előítélettel, hogy a kreatív munka ellentétes a precíz, kitartó munkával: szerinte a kreativitásnak része az is, hogy nemcsak a levegőbe ötletelünk, hanem a projekttel járó aprómunkát is vállaljuk. 

Van azután egy másik probléma, amit Natalie Nixon részletesen elemez, s a magyar Olvasók számára is igen érdekes lehet: ez pedig az, hogyan emeljük a kreativitást szervezeti szintre.Hogyan lesz az ötletből az egész cég számára hasznos termék/módszer/munkamódszer stb. Az alapvető feltétel itt pszichológiai: a munkatársak egymás iránti bizalma. Csakhogy ez az egész olykor átfordulhat.  Jómagam megdöbbenve olvastam azt a fajta " transzparenciát" ,amit a könyv 51-52.oldalán bemutatott amerikai fedezeti alap képvisel. Ezzel kapcsolatban Szerző is kifejezte kételyeit, túl orwellinek gondolván a cég gyakorlatát, miszerint minden beszélgetést rögzít. Európai vállalatoknál nem tartom ezt kivitelezhetőnek. Inkább azon kellene munkálkodni, hogy senki ne kezdje el tankszerűen kitolni az előtte járókat a cégtől, és a rendszeres meetingeken bármit meg lehessen vitatni. Tehát ne legyen retorziója annak, ha valaki felvet egy ötletet és azt a vezetőség nem találja vonzónak. 

A kreativitás a gazdasági életben roppant összetett kérdés. Natalie Nixon:Kreativitásugrás című könyve kiválóan átfogja a problémát, ötleteket ad európai vezetőknek, innovatívabb hozzáállásra bátorítja a munkavállalókat ( Szerző idéz egy több fejlett országra kiterjedő felmérést a 23. oldalon, amely azt mutatja, hogy megkérdezett munkavállalók 55 százaléka szeretne kreatívabb lenni a munkahelyén), és remélhetőleg előmozdítja azt, hogy a gazdasági élet minden szereplője felkészültebb, 21. századibb módon viszonyuljon munkájához, környezetéhez, társadalmi problémákhoz. A könyv fordítása kiváló, nyelvezete közérthető, forrásmegjelölése pontos, úgyhogy akit részletesebben is érdekel a téma, további kutatások kiindulópontjaként is tekinthet erre a nagyszerű könyvre. 

Magyarországon kiadja a Pallasz Athéné Könyvkiadó Kft, Budapest, 2020.
Fordította: Tóth Katalin