Lajkó Károly: A stresszcsökkentő viselkedés
Alcím: Vezérfonál konfliktusaink megértéséhez
Bevallom: többször is elolvastam ezt a könyvet. Nem vagyok abban biztos, hogy minden részét megértettem, amit viszont biztosan, az alapvetően változtatta meg a stresszel kapcsolatos szemléletemet, hozzáállásomat.
Mielőtt hozzáfogtam volna Lajkó Károly könyvéhez, jómagam is, mint annyi más, pszichológiai könyveken " fabrikálódott" értelmiségi, azt gondoltam, hogy a stressz legjobb ellenszere, ha megkeressük az okát, és megpróbáljuk elmúlasztani. Ha megszűnik az ok, meg kell szűnnie a stresszes viselkedésnek is- véltem. A stresszcsökkentő viselkedés című könyv értette meg velem, hogy a viselkedéstudománynak igaza van: nem a hagyományos módon kell kezelnünk konfliktusainkat. Nem az okokat kell keresnünk.
A legtöbb stresszreakció mögött ugyanis összetett okok állnak, mire ezt a szenvedő egyén elkezdi keresgélni, nyomozgatni, addigra újabb és újabb stressztünetek jelentkeznek rajta. Tehát maga az okok utáni detektív-szimatolás is okozhat stresszt. A megoldás az, ha elemezzük, milyen viselkedésformákat mutatunk, milyen stresszreakcióink vannak, s pusztán ezeket kezeljük. Az ember számára ez is szép feladat. Szerencsénkre a Szerző közöl példákat, ebből ki tudunk indulni, van tehát kapaszkodó.
A másik nagyon fontos tény, amit a pszichológusok többsége elfelejt közölni pácienseivel, az a kritikus személy létezése. A kritikus, aki példakép szeretne lenni, de nem az, aki mindent jobban tud, aki minden konfliktus esetén meg van győződve igazáról, akinek kritikája ritkán hasznos, arra viszont tökéletesen alkalmas, hogy stresszreakciókat hívjon életre a környezetéből. Kritikus személy lehet szülő, tanár, házastárs, de lehet közszereplő is. Ezeknek a személyeknek káros hatását kivédve tudunk védekezni a ránk nehezedő nyomás ellen. Sokszor a fiatalok stressz-érzésének, deviáns viselkedésének hátterében is egy kritikus személy szavai állnak.
Ajánlom Lajkó Károly könyvét minden szakembernek, pszichológusnak, pedagógusnak, szülőnek, és persze mindenkinek, aki tapasztalt már magán stresszreakciókat....
( Medicina, Budapest, 2002).
Bevallom: többször is elolvastam ezt a könyvet. Nem vagyok abban biztos, hogy minden részét megértettem, amit viszont biztosan, az alapvetően változtatta meg a stresszel kapcsolatos szemléletemet, hozzáállásomat.
Mielőtt hozzáfogtam volna Lajkó Károly könyvéhez, jómagam is, mint annyi más, pszichológiai könyveken " fabrikálódott" értelmiségi, azt gondoltam, hogy a stressz legjobb ellenszere, ha megkeressük az okát, és megpróbáljuk elmúlasztani. Ha megszűnik az ok, meg kell szűnnie a stresszes viselkedésnek is- véltem. A stresszcsökkentő viselkedés című könyv értette meg velem, hogy a viselkedéstudománynak igaza van: nem a hagyományos módon kell kezelnünk konfliktusainkat. Nem az okokat kell keresnünk.
A legtöbb stresszreakció mögött ugyanis összetett okok állnak, mire ezt a szenvedő egyén elkezdi keresgélni, nyomozgatni, addigra újabb és újabb stressztünetek jelentkeznek rajta. Tehát maga az okok utáni detektív-szimatolás is okozhat stresszt. A megoldás az, ha elemezzük, milyen viselkedésformákat mutatunk, milyen stresszreakcióink vannak, s pusztán ezeket kezeljük. Az ember számára ez is szép feladat. Szerencsénkre a Szerző közöl példákat, ebből ki tudunk indulni, van tehát kapaszkodó.
A másik nagyon fontos tény, amit a pszichológusok többsége elfelejt közölni pácienseivel, az a kritikus személy létezése. A kritikus, aki példakép szeretne lenni, de nem az, aki mindent jobban tud, aki minden konfliktus esetén meg van győződve igazáról, akinek kritikája ritkán hasznos, arra viszont tökéletesen alkalmas, hogy stresszreakciókat hívjon életre a környezetéből. Kritikus személy lehet szülő, tanár, házastárs, de lehet közszereplő is. Ezeknek a személyeknek káros hatását kivédve tudunk védekezni a ránk nehezedő nyomás ellen. Sokszor a fiatalok stressz-érzésének, deviáns viselkedésének hátterében is egy kritikus személy szavai állnak.
Ajánlom Lajkó Károly könyvét minden szakembernek, pszichológusnak, pedagógusnak, szülőnek, és persze mindenkinek, aki tapasztalt már magán stresszreakciókat....
( Medicina, Budapest, 2002).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése