Könyvekről mindenkinek

 A középkor a modern kori emberiség leghosszabb történelmi időszaka, mégis, talán erről a több, mint ezer évet átfogó korszakról tudunk legkevesebbet. Talán az uralkodókat, az államokat, a politika- és hadtörténetet még ismerjük valamelyest, de a nem hivatásos érdeklődő a középkori ember mindennapjairól, életmódjáról, gazdálkodásáról és kereskedelméről vajmi keveset tud. A kádas István és Weisz Boglárka által szerkesztett, 17 tanulmányt tartalmazó kötet megpróbálja kitölteni ezt a tudásunkban tátongó űrt, sikerrel. A közölt tanulmányok érdekesek, relevánsak, alkalmasak arra, hogy a középkor történetében már valamennyire járatos Olvasó érdeklődését, kíváncsiságát mélyítsék, kutatásra ösztönözzenek. Ebben a rövid könyvajánlóban csak ízelítőt tudunk adni abból az elképesztően gazdag, horizontálisan és vertikálisan is tagolt tudásból, mely ebben a könyvben fellelhető. Megtudhatjuk, mi történt akkor, amikor Hunyadi Mátyás királyunk rendkívüli adót vetett ki egy gazdagnak számító városra...

 Az egyetemes urbanisztika egyedülállóan különleges könyvét kapja kézbe az Olvasó. A rendezetlenség megtervezése tulajdonképpen egy sokkal korábban,1970-ben,Richard Sennett tollából megjelent alkotás,aThe Uses of Disorder (A rendezetlenség előnyei) című könyv folytatása. Felmérése,szakmai,esztétikai és filozófiai szempontú továbbgondolása mindazoknak a folyamatoknak,amelyek a 20.század második felétől napjainkig a világ nagyvárosainak tereiben és társadalmában végbementek.  A társadalom tovább középosztályosodott. Eltűnt az úgynevezett munkásosztály-ha ugyan létezett valaha-és megjelent a sokkal több szabadidővel, szélesebb látókörrel,megnövekedett igényekkel rendelkező középosztály. Ehhez képest a nagyvárosok(Szerzők itt elsősorban az igazi,felhőkarcolós amerikai nagyvárosokra gondolnak) térszerkezete,funkcionális tagolása megmaradt hierarchikusnak.A huszadik században kialakultak az ú.biztonságos zónák, itt laktak a többnyire fehér, középosztálybeli családok, itt működtek a ...

 Aki azt várja ettől a könyvtől, hogy valami furcsa építészeti anomáliákról meg botrányosan kivitelezett épületekről olvashat majd, az csalódni fog. Vidor Ferenc a hazai urbanisztika legendás alakja, egyik zászlóvivője. Képek és képtelenségek a városok világáról című könyve igen komoly tanulmánygyűjtemény, ráadásul nagyon részletes és releváns bemutatása és elemzése a nemzetközi szakirodalomnak is.  Ahhoz, hogy Vidor Ferencnek az urbanisztikáról alkotott gondolkodását megértsük, igen messzire kell mennünk. Szerző szerint az emberiségnek vissza kellene találni ahhoz a gondolkodásmódhoz, amelyben hit, tudomány és művészet szerves egységet alkot. Olyan Szerzőltől olvashatunk itt idézeket, mint Hamvas Béla író és filozófus, Weöres Sándor költő ( és hozzátehetjük: filozófus, csak ezt kevesen tudják róla), Fülep Lajos, de még az ókori Lucretius egy mondata is belekívánkozik ebbe a könyvbe. Holisztikus szemlélet- ez a kulcsfogalom. Vidor Ferenc tisztában van azzal, hogy nagyon nehéz ...

 Vidor Ferenc e könyvében arra tesz kísérletet,hogy beágyazza az építészetet,azon belül is az urbanisztikát,egy tágabb,interdiszciplináris-filozófiai-mágikus világfelfogásba. A kísérlet olyan jól sikerült,hogy Az építészeten innen és túl című munkát kötelező irodalommá kellene tenni nemcsak építészek,urbanisztikusok,de bölcsészek számára is. Vidor Ferenc az ókori görög világból ismert techné fogalmából indul ki(a könyv alcíme:A technétől az urbanisztikáig). A techné valamiféle általános,az emberben eleve meglévő szakmai tudást jelöl,ami a mesterség tanulásakor mintegy előjön. Tehát nem az ember szerez szakmát,hanem az emberben meglévő tudás jön elő bizonyos inspirációk hatására. Az urbanisztikával foglalkozó szakembernek sokféle technére van szüksége,ezért az urbanisztikát csak átfogóan,holisztikusan szabad szemlélni.Merthogy az őskori-ókori ember világlátása holisztikus,vallás,filozófia és tudomány szerves egységet alkot. Tisztában kell lenni a város szellemi-mitologikus gyökereiv...

Háy János költőként, prózaíróként, drámaíróként ismert a magyar Olvasóközönség előtt. Ország, város, fiú, lány című könyve esszékötet, a magyar esszé legjobb hagyományait folytatva. Utazásokról, közéletről, hazáról családról szóló írások ezek. Háy János azt kutatja, hogyan vélekedünk mi, közép-európaiak egymásról és a világ más régióiról. Véleményem szerint a legjobb, legszínvonalasabb "töprengést" Svájc esetében követte el a Szerző. Svájc az az ország, ahová minden magyar vágyik- de valahogy mégse vágyik. Lengyelországba minden magyar vágyik, de felvállaltan vágyik, sőt, van, aki haza se jönne. Nagyon tetszik a 127-128.oldalon olvasható szövegrész: két oldalban megfogalmazott látlelet a mai Európáról, annak kulturális sekélyességéről.Háy János mondatain valami féltve szeretés uralkodik, mintha egy apa szeretné utolérni elbitangolt gyermekét.Ez a gyermek persze rendkívül összetett és bonyolult jellem, többféle kulturális-történelmi rétegből áll össze. Így szeretetreméltó. ...