Pablo Sendra-Richard Sennett:A rendezetlenség megtervezése.Kísérletek és zavarok a városban

 Az egyetemes urbanisztika egyedülállóan különleges könyvét kapja kézbe az Olvasó. A rendezetlenség megtervezése tulajdonképpen egy sokkal korábban,1970-ben,Richard Sennett tollából megjelent alkotás,aThe Uses of Disorder (A rendezetlenség előnyei) című könyv folytatása. Felmérése,szakmai,esztétikai és filozófiai szempontú továbbgondolása mindazoknak a folyamatoknak,amelyek a 20.század második felétől napjainkig a világ nagyvárosainak tereiben és társadalmában végbementek. 

A társadalom tovább középosztályosodott. Eltűnt az úgynevezett munkásosztály-ha ugyan létezett valaha-és megjelent a sokkal több szabadidővel, szélesebb látókörrel,megnövekedett igényekkel rendelkező középosztály. Ehhez képest a nagyvárosok(Szerzők itt elsősorban az igazi,felhőkarcolós amerikai nagyvárosokra gondolnak) térszerkezete,funkcionális tagolása megmaradt hierarchikusnak.A huszadik században kialakultak az ú.biztonságos zónák, itt laktak a többnyire fehér, középosztálybeli családok, itt működtek a nagy cégek irodái.
Sennett részletesen elemzi a nagyfrancia forradalom hatását a középkorias európai társadalmakra, szól Napóleon polgári törvénykönyvéről, a civil társadalom kialakulásáról. Középpontba állítja a nagy francia filozófus, Benjamin Constant, szabadságról vallott eszméit. Kitér - Európában kevésbé ismert-Adolphe című regényére, amikor is a korábbi harcos liberálisból megfáradt kispolgár, minden újítástól rettegő családapa lesz.  Sennett szerint pontosan ez játszódott le az amerikai középosztályban:bebiztosították helyzetüket, elzárkóztak az újításoktól, az urbanisztika területén pedig kialakították azokat a tereket, ahol senki és semmi nem zavarja őket. Szerző szerint a városnak pontosan ezzel ellenétes szellemiséget kellene sugároznia: szellemi és társadalmi nyitottságot, alakíthatóságot, sok közösségi teret, Létezik- Jane Jacobs terminológiáját átvéve- nyitott és zárt város. Szerző szerint Nápoly képviseli a nyitott város, Frankfurt pedig a zárt város prototípusát. A nyitott város három fő ismérve:
-átjárható területek: legyen belőlük minél több, tágasak, szabadon bejárhatók legyenek
- falak. Nagyon érdekes, hogy mennyire másképpp látják a középkori város falainak szerepét. Szerzők szerint a középkori város fala nem elzárt, hanem közelebb hozott:a falak mentén virágzó kereskedelmi tevékénység folyt.
- határok
- befejezetlen objektumok- ezek azért szükségesek, hogy a közössgé fejezze be ezeket, az építész csak a keretet, az alapvető formákat vázolja fel.
- nemlineáris narratívák. Hát, ezt,őszintén szólva, nem egészen világosan értette recenzens, dehát el kell olvasni a könyvet, és remélem, mindenki más számára viálgos lesz. 
Sokat foglalkozik Pablo Sendra a folytonosság kérdésével. Az alapvető kérdés így hangzik( és ezt most átfordítom magyarországi viszonyokra):ha mondjuk egy lakótelepre piacot tervezek, a piac különüljön-e el a házaktól, messziről is jól látható legyen, hogy az ott egy vásárcsarnok, vagy pedig folytonosan, illeszkedőn viszonyuljon környezetéhez. A kereskedők nyilván az első változatnak örülnek jobban, urbanisztikai szempontból, " a rendetlenség megtervezése" szempontjából jobb lenne az utóbbi megoldás. 
Szó esik a könyvben arról is, milyen városi funkciókat érdemes kiemelni a síkból,azaz felső vagy alsó szintekre helyezni. De a modern várostervezés számtalan kisebb- nagyobb problémájával találkozunk e könyv lapjain. Szerzők valasza mindeig egyfelé mutat:a szabadon szerveződő, nyitott emberi közösségek felé. Ezért ajánljuk a Pablo Sendra-Richard Sennet szerzőpáros könyvét minden leendő mérnöknek, urbanisztikusnak. 

Pallas Athéné Könyvkiadó, Budapest, 2020.Fordította Lukács Tibor