Varga Lajos:Az elégedetlenség jogán

 Igazából a borító belső oldalán található Előszó irányította érdeklődésémet Varga Lajos könyvére. Nagyon rokonszenvesnek tartom, hogy a mai, agyon-professzinalizált, túlspecializált világban Szerző a reneszánsz ember eszményképét vallja: a kíváncsi, sokfelé érdeklődő, az életet egységes egészként felfogó szemlélet csodálatos eredményeket hozhat. Varga Lajos nem tartja a szó nálunk meghonosodott értelmében írónak önmagát, ő pusztán összegyűjtötte Az elégedetlenség jogán című kötetébe azokat az írásokat ( interjútól elbeszélésrn át esszéig), melyeket a mai napig- azaz könyv megjelenéséig, 1989-ig- aktuálisnak, érdekesnek tart. Számomra rendkívül rokonszenves ez az írói hozzállás- mely párosul nagyon jó, példamutató íráskészséggel, és egészen eredeti világlátással. 

A kötetet az Egyéni idő-munkaidő című, 1968-ban keletkezett írás nyitja ( egész Európa történelmében jelképes, itt is kulcsfontosságú). A belső monlógikus szerkesztésű novella arról szól, hogyan teszi tönkre az embert a szocialista nagyvállalat. A könyvelési munka lélektelen és unalmas, sokszor semmire nem használható adatokból gyártanak semmire nem jó statisztikákat. A főnökök semmiféle alulról jövő szakmai újítást nem engednek, ha pedig néha jónak bizonyul a beosztott munkatárs ötelete, akkor egyszerűen lenyúlják. Az emberek többsége nincs a helyén, eredetileg teljesen más álmaik, terveik voltka, minthogy egy nagyvállalat könyvelésén lélektelen, bürokratikus munkát végezzenek. A munkatársak úgy érzik, megfigyelik őket, ezért még a szünetekben folyó beszélgetésekre is ügyelnek: kedvenc téma a töltött káposzta tejfölllel vagy anélkül. Felmerül a felelősség-felelőtlenség kérdése:a munkaerkölcs felelőtlenségnek tekint mindent, ami munkaidő alatt történik és nem a Cég érdekeit szolgálja. Varga Lajos igen erős kritikáját adja a bürokratikus szocialista nagyvállalati rendszernek, ahol nem az érték-előállítás, hanem a rendszer mesterséges túl-éltetése a fontos. 

A "Didergő napszámos" című novella Sz., a szobrász sorsán keresztül mutatja be a Kádár-korszakbeli magyar értelmiség kiszolgáltatottságát. Sz. hamar rájön, mit vár tőle az 1947 utáni új, kommunista hatalom, ezért aztán, hiába nemzetközileg elismert tehetség, nekiáll munkás-szobrokat készíteni. A dilettánsokból álló zsűri azonban még ezekbe is beleköt, mindenféle mondvacsinált indokokkal tiltják be nagy szobrait. A kisebbekbl viszont kommesz, ajándékbolt- dísztárgyakat készítenek, ezekből az Alkotó is lát némi pénzt...A mű a magy entellektüel-réteg korrumpálásáról, a diktatorikus hatalom által való legyőzetéséről szól. Az 1945 utáni korban minden politika:egy vers, egy köztéri szobor, meg az, hogy szabad-e nehézgépeken nőket dolgoztatni. 

A címadó elbeszélés, Az elégedetlenség jogán, önéletrajzi ihletésű. Az író édesapjáról ír, próbálja hosszú idő után tisztázni vele való viszonyát. A prózai műben megörökített apa igencsak furcsa ember. postatisztként dolgozik, nagyon sokat, van, hogy családja napokig nem látja. Nem iszik, nem kocsmázik, két szenvedélye van,: a méhészkedés és a hegedű. A kis Lajos ámulva nézi, ahogy apja és bátyja a kaptárokat kezelik, begyűjtik a méhek által termelt mézet, vagy éppen rájönnek, hogy álanya van a kaptárban. A hegedülést is egyre magasabb szinten műveli, megtanulja a kottaolvasást, a violinkulcsot, a basszuskulcsot. Környezete különcnek tartja, családja elfordul tőle, rettegik egyre gyakrabban rátörő dühös, egyben életunt hangulatait. Vajon szereti ez az apa a gyermekeit?

Ajánljuk Varga Lajos könyvét mindenkinek, aki szereti a magyar irodalmat, s érdeklődik a magyar történelem iránt. Egy irodalmi mű sokszor többet elmond a múltról, mint akárhány történettuodományos alkotás. 

Barbaricum Könyvműhely, Karcag, 1999.