David Goodhart:Fejjel, kézzel, szívvel

 A könyv alcíme:Harc a méltóságért és a státuszért a 21.században
David Goodhart brit újságíró könyvének alaptétele könnyen érthető:a fejlett országok 21.századi társadalmai túlságosan a kognitív meritokrácia, azaz a tanult értelmiség irányítása alatt állnak. A könyvben elsősorban az USA és az Egyesült Királyság adatait, folyamatait olvashatjuk, de a végkövetkeztetések érvényesek az északi félteke minden államára. Nemcsak a politikai osztály, de a vállalatok vezetői is a Fej emberei, a cégek inkább kívülről hoznak diplomás embert vezetőnek, semmint előléptetnék saját alkalmazottaikat. A politikában még rosszabb a hleyzet: Goodhart idéz egy statisztikát: az USA képviselőházi illetve szenátusi helyeit 90 százalékban diplomások töltik be, miközben a összlakosság egészének csak 32 %-a rendelkezik diplomával. Nincs politikai képviselete a többnyire középfokú végzettséggel rendelkező fodrászoknak, vízvezeték-szerelőknek, egyszóval: a mesterebereknek. ( Sajnos, ez több európai országra, így Magyaroszágra is igaz. A Fej- munkák túlságosan eluralták a társadalmakat, a Kéz-munkák illetve a Szív-munkák nem kapják meg a nekik járó megbecsülést. Ez megmutatkozik a fizetésekben, az erkölcsi megbecsülésben ( egy elborzasztó példa: Goodhart idéz egy vizsgálatot, mely szerint az újságok jóval többet írnak egy 22 éves egyetemista mint egy 22 éves vízvezetékszerelő haláláról. Még a halálban sem vagyunk egyenlőek...). illetve a fiatalok pályaválasztásában: az alacsony presztízsű szakmákat bizony nem kedvelik az életük további folyamatáról dönteni kénytelen 18 évesek. Ráadásul az egyetemek, főiskolák egyre inkább az elméleti irányba mozdultak el: filozófiát, kultúratudományt, társadalomismeretet tanítanak inkább, háttérbe szorultak a technikusi, műszaki, mindenféle gyakorlati képzések ( ebben persze közrejátszik az, is, hogy ezeknek az emléleti óráknak nincs akkora eszközigénye, tehát kevesebbe kerülnek, ráadásul jobban vonzzák a hallgatókat) Goodhart szerint ezeknek a folyamatoknak két, nagyon súlyos következménye van:
- A nagyobb cégek alig találnak bizonyos pozíciókra megfelelő embereket. Külön szól- bár csak néhány mondatban- Goodhart a Start-up jelenségről:sok fiatalt jobban vonz az, hogy ő határozhatja meg a dolgok menetét, mint az, hogy egy nagy cégnél beletanuljon a szakma gyakorlati oldalába, ezértcserébe néhány hónapig  csak rutinmunkát végezzen. Csakhogy a fapados vállalkozások kimenetele bizonytalan, sok fiatal ábrándul ki a kevés fiatal, a rendszertelen üzletmenet láttán, és pár vé múlva mégiscsak valamilyen bevált, nagy ccég munkatársává válik. 
- Nagyon sok olyan fiatal, aki nem való egyetemre ( Szerző nem ezt a kifejezést használja, de mondanivalójának ez a lényege), felsőoktatási intézménybe megy, mert a család nyomása túl nagy. Ezeknek a fiataloknak jelentős része nem fejezi be tanulmányait, vagy félbehagyja és másikat kezd. 
És minden brit diplomásra igaz, hogy végzése után öt évvel 25-30 százalékuk már olyan munkakörben dolgozik, mely nem igényel felsőfokú végzettséget. 
Goodhart szerint Angliában ( és az USA-ban) általában is baj van a műszaki emberek megbecsültségével. Sokkal nagyobb egy társadalomtudós vagy egy jogász presztízse, mint egy mérnöké.  Ezen országok példájával szembeállítja Németország példáját, ahol is a mérnökök, technikusok, informatikusok, orvosok a társadalomnak sokkalta megbecsültebb tagjai, mint az angolszász országokban. 
Külön említést tesz Goodhart a kognitív meritokrácia uralmának a regionális földrajzra tett romboló hatásáról. Azok a területek, ahol az értelmiség tömörül, elszívják azokat a fiatalokat, akik kissé alacsonyabb fejlettségű régiókba születtek. Minden évben 10-15 000 fiatal hagyja el Sheffiledet és környékét, és áramlik az egyetemi városokba. 

Ajánljuk David Goodhart: fejjel, kézzel, szívvel című könyvét mindazoknak, akik értelmiségiek, akik szeretnének értelmiségivé válni, illetve mindazokat, akik szívesen gondolkodak a társadalomról, mint egészről. Nagyon új paradigmákat alkalmazó, kreatív, érdekes és szomorúságában is lebilincselő könyv. 

Századvég Kiadó, 2024,fordította Sóskuthy György