Jean Tirole:Közgazdaságtan a közjóért

 A legtöbb ember annyit tud a közgazdászokról, hogy sokat keresnek,rengeteg pénzzel foglalkoznak,és vagy valami vállalatnál, vagy kutatóintézetnél dolgoznak. Jean Tirole:Közgazdaságtan a köujóért című könyve tllendíti az Olvasót ezen a meglehetősen elavult álláspontján. Teljesen más szemlélettel mutatja be a közgazdaságtan viszonyát, mint a hagyományos (értsd:20.században keletkezett) monumentális összefoglaló munkák. E rövid könyvajánlóban méltatlanul kevés terjedelemben szólok erről a kitűnő könyvről, oly módon, hogy néhány megjegyzést fűzök hozzá, afféle szubjektív jegyzeteket. Remélhetőleg így sikerül rávennem a Kedves Látogatókat, hogy kézbe vegyék ezt a könyvet. 

1. A Közgazdaságtan a közjóért nem valamiféle tankönyv, a gazdaságtudományok több területét csak érinti, inkább afféle bevezető könyv a közgazdaságtanhoz. Leginkább azon végzős középiskolásoknak, egyetemistáknak ajánlom, akik még nem döntötték el, mely szakra mennek. Tirole azokat a problélmákról ír, melyekkel a 21.századi közgazdászok előszeretettel foglalkoznak: a pénzügyek gazdaságtana ( de egészen másképpen, mint a 19. században), vállalatirányítási rendszerek, a szellemi tulajdon és a innováció közgazdaságtana, a globális felmelegedés közgazdaságtana ( matematikai értelemben ez a fejezet a leginkább elmélyült). Szóval, azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik friss, fiatalos szemlélettel szeretnének belevágni a közgazdaságtudomány művelésébe. 
Mindazonáltal annyi korlát akad Tirole művében, hogy -bár 21. századi szemléletű- de mégiscsak elméleti közgazdaságtanról beszélünk. Akik inkább a vállalatgazdaságtan terén próbálkoznak, gyakorlatias szemléletűek, menedzserek akarnak lenni, azok számára ez a könyv ikább elméleti kapaszkodóul szolgálhat gyakorlati döntések meghozatalához. 

2. Egészen meglepő és a nyilvánosság előtt nem igazán ismert tényekkel találkozik az Olvasó. Arról például ki tudott, hogy a spanyol jegybank már 2005-ben felhívta kormánya figyelmét a lehetséges pénzügyi válság lehetséges következményeire? Vagy ki volt azzal tisztában, hogy az összes európai önkormányzat 40 %-a Franciaországban található? Ki ismerte a német nagyvállalatok irányítási modelljét, az ügyvezetés-felügyelőbizottság modell részleteit? Olyan dolgok ezek, melyeket éppen csak átolvasunk a hírekben, ha ki éppen ki nem hagyjuk. Hatásuk egy-egy ország gazdasági rendszerére viszont óriási. 

3. Tirole gyakran hangsúlyozza az interdiszciplanaritás szükségességét. Ez a történettudományban már az 1930-as években végbement, gondoljunk a francia Annales-iskolára, ahol a kutatók az emberi lét szinte minden megnyilvánulásával foglalkoztak! A többi társadalomtudomány kissé le van maradva emögött, de azért- ha olvas az ember közgazdasági folyóiratokat- azért láthat biztató tendenciákat. 

4. A közjóra irányuló közgazdaság eredményes működése feltételez bizonyos hátteret,bizonyos proszociális viselkedésformák kialakulását. Ezért nem működnek a gyakorlatban olyan nemzetközi környezetvédelmi egyezmények, mint pl. a kiotói egyezmény. Egyetlen ország politikai elitje sem vállalja azt be, hogy önként vállalja bizonyos szén-dioxid csökkentő lépések megtételét, miközben a körülötte lévő államok nem vállalják ezt. Nagyon igazat adok Tirole-nak abban is, hogy szükség volna a szén-dioxid egységes, globálisan érvényes árának meghatározására. 

Számtalan témáról szól ez a monumentális mű, mely már előszavában sem ígér könnyű és konflikitusmentes utazást. Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik szeretnének elmélyülni a modern közgazdaságtanban. Remélem, sokan vagyunk ilyenek. 

Osiris Kiadó, 2021.Felcsuti Péter