Balogh Róbert et al.(szerk.):Táj, ember, tudás- zöldtörténelem.Bevezetés a környezettörténet irodalmába

 Mindenekelőtt soroljuk föl a teljes szerkesztői gárdát:Balogh Róbert,Bodovics Éva, Demeter Gábor,Erdélyi Mátyás, Eszik Veronika, Vadas András. Meg kell említeni, hogy a kötet szerkesztői sok esetben fordítók is egyben, több tanulmányt is ők ültettek át magyarra. Azonkívül rendeztek egy- a magyar felsőoktatásban szokatlan- kísérleti szemináriumot is hallgatók számára- erről is olvashatunk a könyvben.
A környezettörténet a történettudomány egyik legifjabb ága.Magyarul igen kevés szakirodalom látott napvilágot a témában, éppen ezért mondhatjuk, hogy a Táj-ember,tudás-zöldtörténelem című szöveggyűjtemény, mely a tudományterület legnagyobbjainak alkotásaiból válogat, hiánypótló. A könyv felépítése egyszer: egy rövid Bevezető után ( melyet a Szerkesztők szintén közösen jegyeznek), következnek a többnyire angol nyelvről lefordított tanulmányok, könyvrészletek. 

Megtudhatjuk, mi a környezettörténet- pontosabban először azt, hogy mi nem a környezettörténet. Nem történeti néprajz vagy történeti geográfia, nem történeti ökológia, nem pusztán tájtörténet, nem a hagyományos értelemben vett agrártörténet,pláne nem pusztán a környezetvédelem története ( bár ez utóbbit erősen magában foglalja). Meghatározható pozitívan ez a történettudományi irányzat? Találunk rá egyértelmű definíciót? Talán David Hughes megfogalmazása a legegyszerűbb, mely a könyv 10. oldalán olvasható: emberi közösségek és az őket körülvevő természeti környezet kapcsolatát tárgyaló tudományág. Interdiszciplináris tudomány ez, vannak környezettörténészek, akik a természettudományos világból érkeznek, vannak, akik korábban történeti ökológusok voltak, illetve vannak a történelmet korábban egésze más szempontok felől megközelítő kutatók, akik úgy gondolták, a 21.században a környezettörténeti megközelítés a megfelelő.  
Nagyon fontos - szerkesztők helyében én kiemeltem volna- John Robert McNeill felosztása, aki ka környezettörténet három irányzatát különbözteti meg:
a. materiális környezettörténet ( recenzens példája:egy adott erdős területen milyen fák uralták az erdőt, hogyan változott a fák fajtája az idők során és miért)
b. politikai környezettörténet, az emberi társadalmak környezetszabályozó tevékenységét vizsgálja ( recenzens példája:a zöldpártok története és kormányzati tevékenysége Nyugat-Európában a 20-21.században. Jó disszertáció-téma lehetne.)
c. kulturális környezettörténet, azaz hogyan gondolkodott az emberi társadalom a környezetről ( szintén recenzens példája:éhínség, vagy szűkösség idején az emberek kevesebb olyan fát ültetnek, melynek termése vagy más része nem ehető). 
Minden tanulmányt ebben a rövid könyvajánlóban nem áll módomban tárgyalni, inkább csak egy-két- számomra- nagyon fontos dologra, tényre, információra, érdekességre hívnám fel a figyelmet.
1. A környezettörténet, amint arról már szó volt, merőben interdiszciplináris tudomány, jóllehet,rendszerint a történettudomány módszertanát alkalmazza.
2. A környezettörténet nem direkt környezetvédelem, főként nem zöld aktivizmus,jóllehet a környezettörténészek többsége végez valamiféle környezetvédő tevékenységet. Itt felvetődik a politikai semlegesség kérdése- erre könyvünk, hát, azt mondja, hogy hát, igen, semmiképpen sem határolódunk el azoktól, akik igyekeznek a Földet a jövő generáció számára is élhetővé tenni...
3. Ez a hazánkban még eléggé új tudomány semmiképpen sem menekülés- perspektívák legyártásával foglalkozik, nem az a cél, hogy elmeneküljünk a sok problémával küzdő lelketlen nagyvárosból, és az állítólag békés, harmonikus természetben éljük le életünket, szó sincs arról, hogy bárkit erre biztatnának.Sőt, a modernebb irányzatok már a várost és vidékét összefüggő rendszerként kezelik.Tehát semmiképpen sem város-vidék szembeállításon munkálkodnak.
4. Mind az emberi társadalmakat, mind magát a természeti környezetet dinamikus rendszerként fogja fel. A " volt egyszer egy ember, aki a békés, harmonikus, már-már Édenhez hasonló természetben békésen élt"- stílusú megközelítéseket ez a tudományág határozottan elutasítja. 

Új ága született tehát a történettudománynak. Remélem, hazánkban minél több kutató érdeklődését kelti föl a múlt tanulmányozásának ez a perspektívája. A Táj,ember, tudás- zöldtörténelem bevezeti az Olvasót, illetve a -remélhetőleg- jövendő kutatókat ebbe modern, ugyanakkor a tradíciókat egyáltalán nem figyelmen kívül hagyó megismerési módba. Balogh Róbert és társai kiváló munkát végeztek, remek kötettel ajándékozták meg az Olvasókat és az ország tudományos és tanári közvéleményét. 

Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet,Budapest, 2022.