Arnold J.Toynbee:Válogatott tanulmányok
Arnold J. Toynbee a huszadik század legkülönösebb brit történész volt. A múlthoz enciklopedikus szemlélettel, az úgynevezett holisztikus filozófia nézőpontjából közelített: a világot egységesnek látta és próbálta láttatni.
Hatalmas munkája, a történelmi tanulmányok, az emberiség történetének egészét tekinti át, az ókortól saját koráig. Az 1971-ben magyarul kiadott válogatás tulajdonképpen ebből a hatalmas, tizenkét kötetes műből tartalmaz szemelvényeket.
Toynbee egyike volt azon történészeknek, aki minden történelmi korral foglalkozott. Van, aki ezt nem szereti, mondván:nem érthet mindenki mindenhez, recenzensnek az a véleménye, hogy időnként felbukkannak kivételek.
Toynbee szerint nincsenek primitív társadalmak és civilizációk, csak éppen stagnáló és éppen dinamikus társadalmak. Nagyon érdekes az ezzel kapcsolatos hegy-metafora: a modern társadalmak éppen másznak, hegynek felfelé, az általunk megrekedtnek tekintett kultúrák pedig éppen pihennek. Nekik is volt dinamikus korszakuk, és lesz is. A civilizációk tehát folyton változnak, alakulnak, éppen ezért nem szabad önteltté válni.
Az Amerikai Egyesült Államok történetéről szólva Toynbee rámutat:a 17.században az Észak-Amerikáért folyó harc legkevesebbre taksált szereplői pont az angolok voltak. Aztán, ahogy az idő haladt előre, az angolok egyre erősebben favoritoknak tűntek a franciákkal, a hollandokkal ( New Yorkot eredetileg hollandok alapították), illetve a spanyolokkal szemben.
A Nyugati világ az Ottomán Birodalom ellen című tanulmány rámutat, hogy a nyugati világ, bár átszatra felülkerekedett az oszmánokon, a hosszútávú civilizációs kihívásnak mégsem tudott megfeleni. Szerző kiemeli Metternich alakját, aki már az 1820-as évek görög szabadságharcának kezdetén megjósolta a Habsburg Monarchia végét. Aztán igyekezett ezt a véget minél messzebbre kitolni.
Nagyon érdekes Toynbee-nak az ókori görög és római társadalommal és történelemmel kapcsolatos álláspontja: Szerző a római világot pusztán a görögség kiterjesztésének, továbbélésének tekintette, nem pedig önálló kultúrának. Az azóta napvilágra került tudományos eredmények bizonyították: hiába volt az ókori világ nyelve a koiné görög, Róma mégis képes volt egyedülálló teljesítményeket felmutatni a jog, az építészet, sőt, még a vallás területén is.
Külön ajánlom mindenki figyelmébe a jelenkorral foglalkozó szövegrészeket: a brit történész olyan dolgokkal foglalkozik, mint sebesség és embber, hősiesség és atombomba.
Elképesztően tág látókör, lenyűgözően széles látás jellemzi Toynbee művét. Az 1971-ben megjelent válogatás inkább csak kedvcsinálónak való. Szívesen elolvasnám az egész művet, magyarul.
Ha a magyar könyvkiadás erre pozitívan reagálna...
Hatalmas munkája, a történelmi tanulmányok, az emberiség történetének egészét tekinti át, az ókortól saját koráig. Az 1971-ben magyarul kiadott válogatás tulajdonképpen ebből a hatalmas, tizenkét kötetes műből tartalmaz szemelvényeket.
Toynbee egyike volt azon történészeknek, aki minden történelmi korral foglalkozott. Van, aki ezt nem szereti, mondván:nem érthet mindenki mindenhez, recenzensnek az a véleménye, hogy időnként felbukkannak kivételek.
Toynbee szerint nincsenek primitív társadalmak és civilizációk, csak éppen stagnáló és éppen dinamikus társadalmak. Nagyon érdekes az ezzel kapcsolatos hegy-metafora: a modern társadalmak éppen másznak, hegynek felfelé, az általunk megrekedtnek tekintett kultúrák pedig éppen pihennek. Nekik is volt dinamikus korszakuk, és lesz is. A civilizációk tehát folyton változnak, alakulnak, éppen ezért nem szabad önteltté válni.
Az Amerikai Egyesült Államok történetéről szólva Toynbee rámutat:a 17.században az Észak-Amerikáért folyó harc legkevesebbre taksált szereplői pont az angolok voltak. Aztán, ahogy az idő haladt előre, az angolok egyre erősebben favoritoknak tűntek a franciákkal, a hollandokkal ( New Yorkot eredetileg hollandok alapították), illetve a spanyolokkal szemben.
A Nyugati világ az Ottomán Birodalom ellen című tanulmány rámutat, hogy a nyugati világ, bár átszatra felülkerekedett az oszmánokon, a hosszútávú civilizációs kihívásnak mégsem tudott megfeleni. Szerző kiemeli Metternich alakját, aki már az 1820-as évek görög szabadságharcának kezdetén megjósolta a Habsburg Monarchia végét. Aztán igyekezett ezt a véget minél messzebbre kitolni.
Nagyon érdekes Toynbee-nak az ókori görög és római társadalommal és történelemmel kapcsolatos álláspontja: Szerző a római világot pusztán a görögség kiterjesztésének, továbbélésének tekintette, nem pedig önálló kultúrának. Az azóta napvilágra került tudományos eredmények bizonyították: hiába volt az ókori világ nyelve a koiné görög, Róma mégis képes volt egyedülálló teljesítményeket felmutatni a jog, az építészet, sőt, még a vallás területén is.
Külön ajánlom mindenki figyelmébe a jelenkorral foglalkozó szövegrészeket: a brit történész olyan dolgokkal foglalkozik, mint sebesség és embber, hősiesség és atombomba.
Elképesztően tág látókör, lenyűgözően széles látás jellemzi Toynbee művét. Az 1971-ben megjelent válogatás inkább csak kedvcsinálónak való. Szívesen elolvasnám az egész művet, magyarul.
Ha a magyar könyvkiadás erre pozitívan reagálna...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése