Kahler Frigyes:A Brusznyai-per.Emberi sorsok a politikai megtorlás idején

 Kahler Frigyes könyve nagyon fontos történelmi,jogtörténeti forráselemzés. Az 1956-os forradalom és szabadságharc felcsillantotta a reményt a magyar nép előtt, hogy kiszabadulhat a szovjet tömbből, visszanyerheti valódi nemzeti szuverenitását. Csakhogy jött a kiábrándulás, a nagylétszámú szovjet hadsereg leverte a forradalmat. Utána pedig következett a kegyetlen megtorlás...A Dunántúlon, Veszprém megyében különösen kegyetlen volt a represszió, nem kis részben Pap Jánosnak, Kádár egyik kedvencének, az itteni megyei tanácselnöknek köszönhetően. Káhler Frigyes:A Brusznyai-per című könyvében bemutatja Dr. Brusznyai Árpád középiskolai tanárnak, kiváló ókortudósnak meghurcolását és ártatlanul történő elítélését. 
Spoiler helyett inkább néhány észrevételt fűznék e kitűnő könyvhöz, inkább csak logikai alapon, leszögezve, hogy nem vagyok járatos a konkrét téma forrásanyagában és szakirodalmában ( sem)...
1. Az egész Brusznyai-per mögött ott lapult Pap János.A neve nem kerül elő- szerintem utasításba adta a nyomozóknak, hogy anonim maradjon, ez a pártállam idején nem volt szokatlan- de mindvégig az az érzésem, ő irányította a háttérből a történetet. A Kádár-korszak egyik hírhedt figurájáról, belügyminiszterként is tevékenykedő hithű kommunista pártkáderéről van szó, akitől az országos politika gyorsan megszabadult, és Veszprém megye tanácselnökévé nevezték ki.Az 1989-es rendszerváltásig pozícióban maradt. 
2. Brusznyai egy ideig irányította Veszprém megye politikai és gazdasági életét az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt. Nem volt bosszúálló, inkább a konszolidációra törekedett, sőt, egynémely rákosista kreatúrát át tudott állítani az igazság oldalára. Na, pontosan ezt nem bocsátotta meg neki semelyikük. Ezek az emberek ( rákosista pártkáderek) úgy érzeték, kompromittálták őket, ezért aztán el akarták tüntetni a legfontosabb tanút, magát Brusznyait. Így 1958 után már nyugodtan írhatták káderlapjukra azt, hogy az ellenforradalom idején kemény, határozott magatartást tanúsítottak. Újra megnyílt a karrier útja felfelé, újra bekerülhettek abba a bizonyos pikszisbe. 
3. A Magyar Szocialista Munkáspárt folyamatos nyomást ( határozatok, írásbeli utasítások formájában) gyakorolt a helyi vezetőkre:rendőrökre, ügyészekre, bírákra, tanácselnökökre, hogy fokozzák a megtorlást, találjanak illetékességi területükön minél több "ellenforradalmárt" és hozzanak ellenük szigorú ítéletet ( ezt egyébként Kahler Frigyes dokumentálja is). Kádár ugyanis úgy gondolkodott, legalábbis eleinte, hogy kezében van az ütőkártya:az ekkor még életben lévő Nagy Imre. Kádár a forradalmat követő első hónapokban, 1957. elejéig, életben akarta tartani Nagy Imrét, még azt sem tartotta kizártnak, hogy visszaemeli a hatalomba. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, úgy kellett beállítania az eseményeket a szovjetek előtt, hogy nem Nagy Imre a fő felelős. De akkor ki?- kérdezhették a szovjetek. - Hát, az ellenforradalom uszályába került vidéki erők- felelhette Kádár ( ez most, persze, spekuláció, de szerintem roppant valószerű). Kádár tehát a vidéki megtorlás szigorításával egyfajta kompenzációt akart adni a szovjeteknek Nagy Imréért. Csakhogy Hruscsovék dörzsöltebbek voltak, nekik a főnök, Nagy Imre kellett, nem érték be kisebb halakkal. Kádár belátta, hogy nincs más út, ezért aztán Nagyot is beáldozta, teljesítette Hruscsovék kérését. Ha ez az elmélet igaz, akkor az ország összes nem budapesti megtorlási pere egy szálra fűzhető fel.
4. Nagyon rosszul jött volna ki, ha rögtön kiderül, hogy Brusznyai csont-tuberkolózisban szenved. Hiszen ki hitte volna el, hogy egy fél lábára sánta tanár, akiből majdnem egyetemi tanár lett, lenne az "ellenforradalom"gonosz helyi vezetője...Ezért úgy fogalmazták meg Brusznyai életrajzát, környezettanulmányát, mintha a bizonyos tuberkolózis már elmúlt volna, mindenféle maradandó károsodás nélkül. A 104. oldalon olvasható környezettanulmány így szól:"...Ezt követően 2 évi csonttuberkolózis betegségben volt és nem dolgozott...". Szó nincs arról, hogy ez a betegség valamiféle maradandó károsodást okozott volna. Pedig okozott: Brusznyai sánta volt. Ezt sehol, soha, senki nem tekintette enyhítő körülmények. Ritka aljas. 
Ajánljuk Kahler Frigyes:A Brusznyai-per.Emberi sorsok a politikai megtorlás idején című könyvét minden jogásznak, történelemmel foglalkozónak. Bizony, így működött egy időben ez a mi kis Magyarországunk...

Kairosz Kiadó,1998.