Wéber Attila:A rendszerváltás kora

 Wéber Attila elvállalta a jelenlegi magyarországi történetírás talán potenciálisan legnehezebb feladatát- és sikerrel megoldotta. Jól használható, objektív, a politikatörténet spektrumán túlmutató történeti elemzést, kiváló monográfiát írt a rendszerváltásról. Ajánlom ezt a könyvet minden történésznek, politológusnak, szociológusnak, és mindenféle "mókusnak", pl. egyetemi hallgatóknak is, akik foglalkoznak ezzel a korszakkal. Nagyon szeretágazó témájú könyv A rendszerváltás kora, éppen ezért a már megszokott spoilert most elhagynánk, inkább néhány rövid reflexiót fűznék ehhez a kitűnő tudományos teljesítményhez. 

1. Az világos, hogy a magyarországi ( és a többi kelet-európai országbeli) rendszerváltás nem jöhetett volna létre, ha nincs a Szovjetunió politikai irányváltása az 1980-as évek közepén, a Mihail Gorbacsov nevével fémjelzett glaaznoszty és peresztrojka. Csakhogy az egésznek volt egy bizonytalanság-faktora: a kelet-európai államok vezetői és társadalma ( amely ekkoriban voltaképpn azonos volt a politikai közvéleménnyel) soha nem tudhatták, mikor következik be a Szovjetunióban a visszarendeződés. Hogy a keményvonalas brezsnyevisták mikor taszítják le főtitkári pozíciójából a fiatal,agilis, reformpárti vezetőgárdát. Éppen ezért minden lépéssel nagyon kellett vigyázni, nagyon jól kellett egyensúlyozni azon a bizonyos patikamérlegen, nem előzhettük csak úgy a Szovjetuniót- legalábbis, ha nem akartunk újabb ötvenhatot. A kommunista blokk bukása tehát mindadig nem volt egyértelmű és befejezettként kezelt tény, amíg be nem következett. 
A májusi pártértekezlet, a már idős és gondolatait nehezen összeszedő Kádár bukása, egyáltalán nem váltott ki osztatlan örömet az ország közvéleményéből. Nem vagy csak kevéssé ismerték ugyanis a " második vonalat", nem lehetett tudni, mire számíthatunk tőlük. Egyedül Nyers Rezső személye élvezett bizonyos tekintélyt, a 68-as Új Gazdasági Mechanizmusban játszott szerepe, majd félreálítása miatt. De még az ő esetében akadtak olyanok, akik attól tartottak, hogy "bosszút fog állni" Kádáron és mindazt lerombolja, amit akkoriban a magyar közvélemény értéknek tekintett. Németh Miklós felé rokonszenvvel fordultak az emberek ( jómagam alsó középosztálybeli családból származom,innen vannak személyes emlékeim), mindaddig, míg be nem következtek az állami vállalatok esetében az átszervezések, melyek mindig elbocsátással jártak együtt. 

2. Wéber Attilának sikerült az, ami sokaknak nem: objektíven, történészi alapossággal elemezni a médiaháborút. Jómagam azt gondolom, az egész köztévé- és közrádió-ügy, Hankiss Elemér és Gombár Csaba tevékenysége,az ezzel kapcsolatban kirobbant Antall-Göncz vita ( szintén személyes emlék:az úgynevezett harmadikutas ellenzék ennek a hónapokon át tartó politikai sagának roppantul örült, azt remélve, hogy a társadalom elveszíti bizalmát, mind az MDF-ben, mind az SZDSZ-ben, és akkor jöhetnek ők...). Az is meggyőződésem, hogy ez a médiaháború később csak elmérgesedett, és igen, volt olyan, hogy nyomasztó baloldali-liberális túlsúly volt a médiában, voltak és jelenleg is vannak olyan időszakok, amikor ez változott, és számbelileg a jobboldal került fölénybe. A mindkét oldalról sok esetben tapasztalható ízléstelenség és az objektivitásra való törekvés feladása számtalan egyszerű embert idegenített el a politikai világától. Ez a médiaháború tehát a mai napig tart, azt gondolom, nem a demokrácia előnyére. 

3.Alkotmányosság. Mivel a rendszerváltás alkotmányát egy szűk politikai elit dolgozta ki, szavazta meg, hazánk közéletének egyik maradandó fogyatékossága az állampolgári szintű alkotmányos és közjogi ismeretek hiánya. Ezt a közoktatás hol mellőzte, hol ( megtűrten) beépítette a tananyagba. Nem ártott volna- bár utólag könnyen vagyunk okosak)- vaamiféle társadalmi szintű vita az alkotmányról. Nem népszavazás, hanem annál komplexebb egyeztetés. Szerintem sok későbbi kellemetlenséget elkerülhettünk volna. 

Wéber Attila könyvét szívből ajánlom mindenkinek. A bevezetőben már felsoroltam célcsoportokat, ezt most kiegészíteném:a hivatásos politikusok is olvassák el. A maiak, a 21.századiak. Tanulják meg, mi az eredete a modern magyar demokráciának. 

Osiris Kiadó, Budapest, 2022.