Marguerite Duras:Oroszlánszáj

 Marguerite Duras (1914-1996) a 20.század egyik legjelentősebb francia írója volt. Sajnos, neve kezd feledésbe merülni, pedig korszakalkotó prózája az egész európai irdalomra nagy hatásal volt. Duras tekinthető az 1960-as években berobbanó francia " új regény" egyik megalapozójának, előfutárának, noha később elfordult ettől az irányzattól.Amúgy Goncourt-díjas, és rengeteg filmforgatókönyv szerzője. Az Oroszlánszáj egyik legjobb regénye, s ha Kedves Látogatónk elolvassák az alábbi spoilert, talán megértik, miért olyan fontos Marguerite Duras munkássága a 20.század európai irodalmában. 

Kezdjük a címmel! Az oroszlánszáj eredetileg egy mediterrán eredetű, de mindenfékle napos éghajlaton megélő dísznövény, hazánkban leginkább áttika néven ismerjük.
 A fiktív bűnügyi történetet nem lineáris formában, hanem három beszélgetésből ismerjük meg. Itt most nem a beszélgetéseket venném végig egyenként, hanem a cselekményt közölném, lineáris formában, tehát pontosan a regény tükörképét fogalmaznánk meg. Egy francia faluban, Viorne-ban, gyilkosság történik. A rendkívül agyafúrtnak tűnő tettes feladrabolja a meggyilkolt nő holttestét, majd elrejti őket különböző tehervonatokban. A rendőrség kideríti, hogy egy olyan pont van, ahol valamennyi érintett tehervonat keresztülhalsdt, ez pedig a viorne-i vasúti felüljáró. S mivel az utóbbi hetekben senki sem jelentette be fiatal nő eltűnését, logikusnak tetszik, hogy a gyilkosságot a faluban követték el, olyan személy sérelmére, aki a településen lakik. A nyomozók megszállják a község kocsmáját, hátha az itteni beszélgetésekből kiderül valami. Apránként szedik össze az információkat. 
Felderítik, hogy él a faluban egy kissé különös család. Pierre kistisztviselő a Pénzügyminisztériumban, felesége, Claire, háztartásbeli, és kissé...visszamaradt szellemi képességű, noha gyönyörű, sok férfi meg van veszve érte. Mivel Claire képtelen ellátni a háztartást, időnként leutazik hozzájuk egy unokatestvér, bizonyos Marie-Therese, aki segít neki főzni, mosni, s úgy tánik, jó barátnők is lettek a teljesen élhetetlen feleséggel. Aztán egy szép napon az unokahúg eltűnik. Claire azt hazudja férjének, hogy a nő Párizsba utazott, mert haldoklik az apja, és szeretné még utoljára látni. Pierre hiszi is, meg nem is a történetet. Arra gondol, hogy az amúgy süketnéma Marie-Therese gyakran sürgöklődött portugál vendégmunkások  körül, s véletlenül besikerült a baj, azaz a nem kívánt terhesség, s a lány azért utazott Párizsba, hogy elintézze a dolgot...hogy mi történt valójában, az akkor derül ki, amikor is a három érintett, azaz Pierre, Alfonso és Claire a kocsmában veszekedésbe bonyolódnak, s mindezt végighallgatja két, amúgy eléggé ellenszenvesnek ábrázolt civil ruhás nyomozó. 
Claire-nek van egy titkos imádója, bizonyos Alfonso, aki kivonult a civilizációból: nem vásárol be, nem érdekli a pént, egy kunyhóban lakik az erdő szélén, közel a vasúti töltéshez. A fiktív Szerző, aki a beszélgetéseket lefolytatja, nem hiszi, hogy Claire egyedül tette, amit tett. Nem látja az indítékot, Claire szellemi képességei sem olyanok, hogy ilyen bonyolult gyilkosságot egyedül kitervelt és végrehajott volna. Mind a rendőrség, mind a Szerző arra gyanakszik, hogy Claire-nek volt egy társa, vagy a férj, vagy a szerető, Alfonso. De bizonyítékuk nics. Pierre jelleme egyenes és tiszta, Alfonso sokkal bonyolultabb egyéniség, bizonyos anarchista vonásokkal, tehát mindenki rá gyanakszik. De bizonyíték az semmi, Claire pedig nem adja ki társát- ha egyáltalán volt. 

Lehet szimbolukusan is olvasni a könyvet, pl. a kilencfelé darabolt holttest nem más, mint a modernkori emberiség, a falu nem más, mint Franciaország. Van egy ilyen szimbolikus értelmezési lehetőség is, de szerintem nem ez a leghelyesebb. Inkább a nyelvre, a dialógusokra, a sajátos szerkesztésre kell figyelni. Az avantgarde forma találkozik az európai irodalomra oly jellemző mélylélektani realizmussal. Ajánlom ezt a könyvet a színvonalas irodalom minden kedvelőjének. Ma már inkább csak antikváriumokban, könyvtárakban található meg. 

Európa Könyvkiadó, 1969, fordította ( kiválóan) Farkas Márta

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása