Simonyi Imre:Különvélemény
Simonyi Imrét, Kelet-Magyarország szülöttét (1920-1974), valahogy nem kezelte tehetségének és érdemének megfelelő módon a magyar irodalmi köztudat. Mentségre legyen mondva, olyan erős volt a magyar költészet a 20. században, hogy bizony nagyon sok tehetség elsikkadt, attól tartok, mindörökre.
Pedig a Különvélemény nagyon erős kötet. Simonyi Imre gyűjteményes kötete. Mily gyanús lehetett ez a könyvcím a kommunista cenzoroknak- joggal. Ráadásul olyan emberről volt szó, aki részt vett az 1956-os forradalom-és szabadságharcban, amiért el is ítélték. Csak fokozatosan tért vissza az irodalmi életbe, de ezt olyan jól csinálta, hogy 1974-ben már József Attila- díjat kapott.
Simonyi Imrének valóban különvéleménye, a hatalom csúcsán lévőkétől merőben különböző véleménye volt olyan kérdésekről, mint nemzettudat, irodalom helye a társadalomban, avantgarde, József Attila, elidegenedés, parasztság- és még sok ilyen kérdést fel tudnánk sorolni ebből a kötetből.
Az utókor szerencséjére azonban Simonyi Imre nem politikusnak állt, hanem költőnek. Ő valóban megmutatta, hogy lehet az eltérő véleményeknek hangot adni szonettben, expresszionista szabadversben, gondolati lírában ( bár, kissé Babits- utóérzéseket kiváltva az Olvasóból), tájleírásban. Nem lázadt, hanem kifejtett. Nem rohant a falnak, csak ellentmondott mindazoknak, akik ismeret nélkül formáltak véleményt.
Hogyan lehetne Simonyi Imrét visszahozni a magyar irodalmi köztudatba? Valószínűleg úgy, hogy lenne egy vagy több irodalomtörténész, akik elkezdené kutatni ezt a nem akármilyen életművet és életrajzot. Aztán szépen visszakerülne Simonyi neve a tankönyvekbe. Aztán már életrajzi regényt is írnának róla.
Satöbbi.
Pedig a Különvélemény nagyon erős kötet. Simonyi Imre gyűjteményes kötete. Mily gyanús lehetett ez a könyvcím a kommunista cenzoroknak- joggal. Ráadásul olyan emberről volt szó, aki részt vett az 1956-os forradalom-és szabadságharcban, amiért el is ítélték. Csak fokozatosan tért vissza az irodalmi életbe, de ezt olyan jól csinálta, hogy 1974-ben már József Attila- díjat kapott.
Simonyi Imrének valóban különvéleménye, a hatalom csúcsán lévőkétől merőben különböző véleménye volt olyan kérdésekről, mint nemzettudat, irodalom helye a társadalomban, avantgarde, József Attila, elidegenedés, parasztság- és még sok ilyen kérdést fel tudnánk sorolni ebből a kötetből.
Az utókor szerencséjére azonban Simonyi Imre nem politikusnak állt, hanem költőnek. Ő valóban megmutatta, hogy lehet az eltérő véleményeknek hangot adni szonettben, expresszionista szabadversben, gondolati lírában ( bár, kissé Babits- utóérzéseket kiváltva az Olvasóból), tájleírásban. Nem lázadt, hanem kifejtett. Nem rohant a falnak, csak ellentmondott mindazoknak, akik ismeret nélkül formáltak véleményt.
Hogyan lehetne Simonyi Imrét visszahozni a magyar irodalmi köztudatba? Valószínűleg úgy, hogy lenne egy vagy több irodalomtörténész, akik elkezdené kutatni ezt a nem akármilyen életművet és életrajzot. Aztán szépen visszakerülne Simonyi neve a tankönyvekbe. Aztán már életrajzi regényt is írnának róla.
Satöbbi.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése