Aradi Nóra:Koszta (1861-1949)

 Koszta József (1861-1949) a magyar Alföld legnagyobb festő-ismerőse, szerető és egyben kritikai realistája, aki- a róla szóló pletykákkal ellentétben- igenis járatos volt a festészet dolgaiban. Szó sem lehet arról, hogy a naiv művészek közé soroljuk!Megpróbálta az Alföldet,ezt az akkor sokak számára ismeretlen  tájat beemelni az európai képzőművészet elitkörébe. Aradi Nóra rövid terjedelmű munkája kiváló bevezetés ebbe a páratlan életműbe. Ajánljuk mindenkinek, aki szereti a képzőművészetet, de különösen figyelmébe ajánljuk a könyvet és Koszta József egész életművét az akademistáknak, a jövő művészeinek. Mert tudnunk kell arról, hogy ilyen is volt. Hogy voltak olyan idők, még a 20.század eleje is,amikor faluhelyen még szenzációszámba ment, ha egy nő tudott olvasni...Vagy:olyan szegénység volt hogy egy gyermeknek általában csak egy játéka volt.
 De technikailag is érdemes Kosztától tanulni:minden képét úgy készítette ( ezt is Aradi Nóra könyvéből tudjuk), hogy folyamatosan nézte az ábrázolt tárgyat. Nem készített vázlatokat, legtöbbször " élesben" festett, s ez nemcsak tőle, hanem a modellektől ez elképesztő, órákig tartó koncentrációt kívánt. Cserébe a képei valami olyan dinamikával, filmszerűséggel bírnak, amely dinamikával csak kevés alkotó dicsekedhet.

Személy szerint recenzensre a legnagyobb hatást a Tányértörölgető nő című kép gyakorolta. Elképesztő az a női ( ma azt mondanánk:férfiasan női) arc, ahogy néz maga elé, nem ismer semmi mást, csak a tányért, szinte érezzük, ahogy azzal a fehér ronggyal, körkörös mozdulatokkal törli " tisztára" azt a tányért. Olyan, mintha a festő pillanatfelvételt készített volna. Mintha a mozgásfolyamat közben egyszerre elkiáltotta volna magát:"Állj!", és azonnal ment is vászonra a jelenet. A nő egyszerűségét, furcsa tájékozatlanságát pedig senki más nem lett volna képes így érzékeltetni, csak Koszta. 

1909-ben festette Vihar előtt című képét. Persze,okoskodhatnánk mi,21.századi műélvezők,hogy Koszta József az első világháborút prófétálta meg,de nem ez a helyzet,nincs a képnek efféle történelmi-profetikus értelmezése. Inkább nézzük a tájban az embert!A gulyást vagy csikóst,aki karikásostorával,árny-körvonalaival úgy áll ott a kép közepén,mint aki az eget hajtja biztonságos helyre-a közelgő égzengés elől. Szinte hallja az ember a mennydörgés robaját,érzi a közelgő eső szagát,a mindent elárasztó nedvességet. A képet beborító lila csíkok,foltok pedig csak felerősítik ezeket az érzékszervi benyomásokat.Aki egyszer alaposan megnézte ezt a Koszta-remekművet,az nem felejti el soha.

A Ruhaszárítás című olajfestmény sem kevésbé remekmű,szerintem a magyar kritikai realizmus egyik legjobb alkotása. Átlós és vízszintes kompozíció keveredik a képen. A háttérben a parasztházat látjuk,nádtetőjével,fehér falaival. A kép előterében pedig száradnak a ruhák. Színes,piros,rózsaszín-zöld ruhák,állapotukat tekintve megközelítik azt a határt,amelyet átlépve már rongyoknak neveznénk őket. A 20.század elején így élt a magyar falvak lakossága:a szegénység határán. Még volt mit enni,még volt mit felvenni,de mai fogyasztói szemléletünk elborzadna a korabeli körülmények láttán.

Aradi Nóra kiváló könyvet írt Koszta Józsefről. Bevezetést az életműbe,ugródeszkát a további kutatáshoz. Ajánljuk a magyar festészet minden kíváncsi kutatójának,rajongójának,műélvezőjének. 

Corvina Kiadó,Budapest,1965.