Nico Stehr:A szabadság a tudás leánya

 Nico Stehr társadalomtudós munkásságának nagy részében a tudásnak a modern társadalomban betöltött szerepét vizsgálta. A szabadság a tudás leánya című könyvében arra tesz kísérletet, hogy választ adjon arra a kérdésre:szükséges-e a sikeres demokrációhoz a tudásalapú társadalom? Milyen korreláció áll vagy éppen nem áll fenn a műveltségi szint és a társadalom demokratizálódás között?

A könyv első fejezetei két irányból adnak elméleti alapozást a kérdéshez:Stehr vizsgálja a demokrácia és a tudás fogalmát. Az első oldalak a demokráciával foglalkoznak. hogyan is definiálhatjuk a modern demokráciákat, egyátalán: hány demokrácia van ma világon? Igaz-e az az állítás, hogy csak a demokráciák képesek szabadságot adni a polgárnak? Mi az összefüggés liberalizmus, libertarianizmus és demokrácia között?Mit jelent az konkrétan, hogy az állampolgárok részt vesznek a döntéshozatali folyamatokban? Igazuk van-e azoknak az elitistáknak, akik szerint nem mindig jó, hogy a társadalom minden rétege ( például az iskolázatlanok is) részt vesznek a döntéshozatali folyamatban, azaz választanak? A valamitől való szabadság ( érthetjük ez alatt az állami vagy bármilyen kormányzati beavatkozástól való mentességet) elidegeníthetetlen része-e a demokráciának, vagy a kormányzatnak megvan az az opciója, hogy időnként beleártsa magát a dolgok menetébe? ( Ez utóbbi kérdés a 2020 óta tartó válságfolyamat kapcsán nagyon is aktuális kérdés). A közvetlen vagy a közvetett demokrácia a jó- egyáltalán, kell-e döntenünk ebben a kérdésben? 
A következő fejezetek a tudással, mint fogalommal kapcsolatban tesznek fel a társadalomtudományi szakirodalomban releváns kérdéseket. Mit tekintünk társadalmilag hasznos tudásnak? Feloszthatjuk-e a tudást hasznos és haszontalan tudásra? Mi a különbség a tudás és az információ között, s igaz-e az az állítás, hogy a tudás információk, tények sorozatára és a közöttük lévő összefüggésekre épül? Tudásalapú vagy információalapú-e a 21.század emberi társadalma, vagy egyik sem?

És egy nagyon lényeges kérdés:igaz-e az, hogy maga a tudás megszerzésére irányuló tevékenység felbontható információk gyűjtésére? A tudás út, vagy eredmény, vagy mindkettő? A tudás intézményesen szerezhető meg, vagy van szerepe az úgynevezett józan észnek is, tehát természetes? Messzire vezető kérdések, Nico Stehr nem is vállalkozik arra, hogy mindegyiket megváálaszolja. 
Inkább a fő területre összpontosít, melynek legfőbb kérdése a következő:igaz-e az, hogy a magasabb műveltségű társadalmak demokratikusabbak? Szerző itt idézi elismet politológusok vizsgálatait ( pl. Seymour-Lipset híres kutatását), amely szerint az állítás igaz. Ugyanakkor Stehr rámutat két fontos dologra:
-elég nehéz egy társadalmon belül, főképp, ha az kortárs emberi közösség, elkülöníteni, mi demokratikus és mi nem. Van, akik szerint a közvetett államfőválasztás demokratikus, van, akik szerint nem. Mégis, demokráciákban mindkettő előfordul.
- egyáltalán nem biztos, hogy a képzettebb, műveltebb egyén automatikusan liberális és demokrata lesz ( recenzensnek eszébe jut egy svájci országban tanult kelet-ázsiai vezető...). Lehet, hogy demokrata lesz, de konzervatív. Stehr nem azonosítja a liberalizmust automatikusan a demokráciával, pontosabban:nem tartja egyértelműnek a kettő közötti összefüggést. A 19.századi politikatudósok egyértelműnek tartották. 
Azzal is foglalkozik a könyv, hogy a tudás nemcsak elhatározás kérdése, hanem pénzkérdés is. Nagyon érdekes kérdés:mennyi tudás megszerzését kell, hogy "megfinanszírozza" az állam? Mennyi tudást kell, hogy adjon egy állami iskola? Nagyon jó példát olvashatunk a könyvben erről:New York város és New York állam évekig tartó bírósági vitáját az állami iskolák finanszírozásának kötelező mértékéről. Kötelező-e az államnak " fejleszteni" az oktatást ( azaz beleszólni a tantervbe), vagy ez tisztán szakmai kérdés? Kell-e az iskolákban demokráciára nevelni, például társadalomismereti órák segítségével? 

A szabadság a tudás leánya című könyv azért nagyszerű, mert Szerzője remekül tud kérdezni. Olyan dilemmákkal szembesíti az Olvasót, melyet valószínűleg az így, ebben a formában még nem szembesült. Ajánljuk ezt a kitűnő könyvet politológusoknak, pedagógusoknak, oktatáskutatóknak, és mindenkinek, aki ebben a rohanó és sokszor felszínes korban még értelmiséginek érzi magát. 

Gondolat Kiadó,2017. Fordította Kiss Endre és Berényi Gábor.