Halász Gábor-Fazekas Ágnes: A tudás keletkezése.Pedagógiai kalandozás három kontinensen

 Halász Gábor és Fazekas Ágnes könyve különleges, talán azt is mondhatom: egyedülálló a hazai pedagógiai szakridalomban. Nemcsakhogy beszámol három kontinens pedagógiai-tanulás- és tanításmódszertani újításairól, hanem teszi mindezt regényes formában,úgy, hogy akár egy elsőéves egyetemi hallgató számára is élvezhető a mű stílusa.Azt szeretném, ha a magyarországi iskolák minél többet átvennének az itt olvasottakból- de nem kritika nélkül, majom módjára máslva, hanem adaptálva a hazai viszonyokhoz. Az alábbi igen rövid könyvajánlóban nincs mód arra, hogy fejezetről fejezetre, valamennyi pedagógiai innovációt végignézzük, inkább csak azokról szólnék egy-két mondatot, melyek megfogtak, megragadtak, s amelyekről, úgy vélem,átültethetőők a magyar valóságba. 

1. Ami leginkább megérintette a lelkemet, az a fukusimai példa. A 2011-es természeti és műszaki katasztrófa után rengeteg gyerek maradt árva, félárva, illetve nagyon sok gyermekben hagyott maradandó lelki sebet a tragédia. A japán oktatási szakemberek elhatározták, hogy nem a régit építik újjá a katasztrófa helyszínén, hanem valami gyökeresen újat hoznak létre. Nem pusztán csak restaurálnak, hanem magasabb szintet érnek el. Kitalálták, hogy a felnőttek is tanulhatnak a gyerekektől. Az oktatás nem egyoldalú információ-átadás, hanem kölcsönös tanulás, ahol a résztvevők mindegyike egyenrangú. Konzervatív japánok persze csóválták a fejüket, hogy miféle dolog az, hogy a gyerektől tanul a felnőtt, de azátn feladták az ellenállást: a gyerekek önállóbbak lettek, a felnőttek nyitottabbak, és nem történt semmi baj. 
Magyarországon ezt- szerintem- úgy lehetne megvaósítani, hogy a tanárok közül kiválasztani azokat, akik nyitottak a fiatalok dolgaira, és ők megnézik azokat a filmeket, hallgatják azokat a zenékeet, melyeket a mai tizenévesek- és aztán tanár és diák ezekről beszélget, illetve a pedagógus próbálja beépíteni mindezt a tanóra anyagába. Láttam erre jó példákat bizonyos egyházak ifjúsági szolgálatainál. 
2. Magyar innováció volt a Kádár-korszakban ( bár inkább csak a budapesti eltiskolákban, vidéken erről még csak nem is hallottak): közös óratervezés. Tanár és diák közösen tervezi az óra menetét. Erről azt gondolom, hogy működhet a 21.századi iskolában, azzal a megszorítással, hogy alapvetően a tanár által kínált lehetőségek közül lehet választani. Nyilván a diák szívesebben megy múzeumba, mint hallgatja a tanórán a mezopotámiai kultúrákról szóló fejtegetést. Egy egészséges arányt kell megtalálni a hagyományos, frontális oktatás, és különböző, akár iskolán kívóli tevékenységek között. De ez csak úgy működik, ha a tanár mutat alternatívákat, amelyek közül , valamilyen rend szerint, a diákság választ. 
3. Több helyütt is előkerül a könyvben a természettudományos oktatás témája. A nagy kérdés:összevontan tanítsák a természettudományos tárgyakat, vagy ülön- külön. 
Szerény véleményem szerint Európában az alábbi oktatási metódus a megfelelő:
- alsó tagozatban, környezetismeret néven együtt tanítani ezeket a tárgyakat. 4. osztályban pedig bevezetni az önálló földrajz tantárgy oktatását. 
- felső tagozaton külön tárgyként kell tanítani a biológiát, a kémiát, a fizikát- és el ne feledkezzünk a földrajzról. 
- középiskola ( és itt most értem ez alatt a hagyományos gimnáziumokat) első két évében folytatódna a felső tagozaton megkezdett gyakorlat: külön fizika- kémia- és biológiaóra. 11 és 12. évfolyamon pedig spcializálni lehetne ezeken a tantárgyakon belül. Pl. Európa állatvilága, atomfzika,stb. Amerikai köüzépiskolákban ez a rendszer ( hm,hm) működik, a nyugati part sok középiskolájában tengerbiológiát tanítanak, merthogy ez is akkora téma, ami bőven kitölt két félévet. 
Szerintem így lenne helyes.
4. Mindenkinek, aki oktatási reformokkal foglalkozik, ajánlom az 57. oldaltól kezdődő implementációról szóló szövegrészeket. Európában nem egyszer tapasztaljuk, hogy oktatási reformjaink kezdetben nagy lelkesedéssel elnidulnak, aztán a lelkesedés csökken, majd abbamrad. Halász Gábor és Fazekas Ágnes könyvéből megtudhatjuk, miért van ez így, és hogyan lehetne ezen változtatni. 

Ajánljuk A tudás keletkezése című könyvet minden pedagógusnak, tárgytól és iskolatípustól függetlenül. Ajánljuk továbbá a jövő pedagógusainak, akik jelenleg még az egyetem vagy főiskola padjait koptatják. Nagyon érdekes, innovatív munka.

Gondolat Kiadó, Budapest, 2020.