Christa Wolf:Ki volt Christa T.?

 A múlt század hetvenes éveiben jelent meg német nyelvterületen az a fajta lélektani próza, amely sokáig meghatározta a németirodalmat, s előfutára lett a később- kissé pontatlanul- posztmodernnek nevezett irányzatnak. Ennek a lélektani prózának kiváló nagymestre volt Christa Wolf, akinek Magyarországon legismertebb regénye a Ki volt Christa T.? A könyvet azoknak ajánljuk, akik szeretik a finom, lélektani árnyalatokkal teli/telített európai irodalmat. 

Kétféle kiinduló értelmezése lehetséges a műnek:
- Christa Wolf valójában Christa T., ezáltal a könyv voltaképpen lírai önéletrajz a Szerző fiatal koráról
- A címszereplő valóban az, akinek a regényben az író mutatja, egy sok kétséggel teli, különleges lány, aki öngyilkos lesz, a Szerzőnek pedig emiatt életre szóló lelkiismeretfurdalása támad, ezt írja ki magából. 
Egy olyan, a spoiler és az elemzés határán álló szöveget állítottam össze, amely mindkét értelmezésnek teret enged. 

A történet a második világháború idején játszódik, egy elemi iskolában. A megszokott közösség életét felpezsdíti az ugyan csak ötven kilométer távolságból érkezett, mégis, egészen másmilyen kultúrával, családi háttérrel ( egy lelkész lánya) rendelkező Christa T. érkezése. Az új lány kissé szemtelenebb, mint kortársai, sokszor a tanároknak is beszól, érdekes módon, mégsem vált ki ezzel haragot. Megvan az a képessége, hogy megszerettesse magát. Nyílt- ellentétben az iskola tanulóinak többségével, kommunikatív, feleléskor pl. képes megmondani a taárnak, mi legyen a felelés témája- és a tanár elfogadja ezt. Rendkívül tehetséges, tanulásban, sportban, ráadásul tud alkalmazkodni. Természetesen azonnal irigységet vált ki a többiekből. Csak egyetlen lány szereti meg, a bizonyos Christa Wolf, aki állítólag maga az írónő. Rendkívül alaposan elemzi a Szerző az elfogadás folyamatát:tekintetek-gesztusok- szavak követik egymást. A kezdeti bizalmatlanság csak fokozatosan oldódik. 
Csakhogy a második világháború halad előre, s ahogy a legtöbb német látja, útban vannak a totális tragédia, azaz a vereség felé. Egyre több faluból menekülnek az emberek nyugatra, a városokba, sok a kibombázott csdalád, az iskolában is felborul az oktatás, szó sincs már semmiféle  tananyagról, meg leckéről, a tanárok már annak is örülnek, ha másnap épségben viszontlátnak egy gyermeket. Christa, az új lány, szüleitől ötven kilométerre, ebben a történelmi helyzetben fokozatosan elveszíti magabiztosságát, egyre több mindenben rászorul új barátnőjére. A csillogó, mindenkit ámulatba ejtő kislányból rettegő, sötét lelki tónusú nagylány lesz. Ráadásul a háború traumái személyesen is megjelennek életében:szinte helyette hal meg egy korabeli fiú, akinek a holttestét ráadásul saját szemével is látja. 

Christa Wolf  terjedelmében rövid, tartalmában dúsgazdag regénye különleges irodalmi csemege.Nem klasszikus értelemben vett háborús könyv, nem társadalmi dráma. A Szerző azt kívánja megmutatni, hogy a háború poklában hogyan nőttek fel a gyerekek egy elhagyott faluban, lelkileg elhagyatva, nehézségek által csiszolva. 
Realizmus? Lélektani realizmus? Christa Wolf könyvét nagyon sok címkével felruházhatjuk, végső tanulságként úgyis egy irodalmi remekmű marad vissza. Tekintetek, érintések, gesztusok könyve. Jómagam elsősorban fiatal hölgyeknek ajánlanám. 

Fordította Róna Ilona, Európa Könyvkiadó, 1976.