Bernadette Devlin:A lelkem ára

 Bernadette Devlin baloldali politikus,mai napig fontos szerepet játszik az ír baloldali politika menetében. A lelkem ára című önéletrajzi könyvét azoknak ajánljuk,akik behatóbban érdeklődnek Nagy-Britinnia,Észak-Írország és Írország 20.századi politika-és társadalomtötténeti tényei,folyamatai iránt. Nem árt némi háttérismeret az olvasáshoz:kik voltak 1945 után Nagy-Britannia miniszterelnökei,milyen politikai folyamatok határozták meg Nagy-Britannia és Írország viszonyát,stb. Devlin műve a szó eredeti értelmében vett memoár:szubjektíven látja a történelmet s benne saját szerepét. A személyes sors és az ország sorsa folyton egymásba fonódik,ettől,no meg a cselekmény rendkívüli dinamikája miatt lesz rendkívül élvezetes,olvasmányos ez a könyv. Külön érdekesség a mű keletkezéstörténetében, hogy A lelkem ára című könyvet eredetileg a Szerző édesanyja kívánta megírni, csak neki- romló egészségi állapota miatt- erre már nem maradt ereje. 

Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy van a műnek egy általános, kortól és helytől független eszmei kérdése: mit és mennyit kell fizetnie annak, aki arra adja a fejét, hogy biztos hivatalnoki munka helyett hazája és az emberiség szabadságeszméiért küzdjön? Mi a politikus/hazafi lelkének ára,mennyit kell feladnia igazi személyiségéből, s valaki mássá válnia? Mennyire lehet egy pártpolitikus önmaga, mennyiben kell kompromisszumot kötnie? Ezek a kérdések elejétől a végéig ott húzódnak a műben, folyamatos gonodlkodásra készteve az Olvasót. 

Bernadette Devlin igencsak a társadalmi ranglétra mélyéről érkezik: nagyapaja a leginkább lenézett alak volt a környéken:az utcaseprő fia. Rengeteg csúfolódás érte emiatt gyermekkorában, de mindig is volt benne valami düh, valami felemelkedési vágy: ő maga már szakmunkásbizonyítványt szerzett, mint ahogy a fia, a Szerző apja is. Nem éltek valami fényesen, mint ahogy akkor az ír munkásság tagjai közül szinte senki sem élt úgy: egyik napról a másikra tengődtek, ünnep volt a hús az asztalon. Minden előfordult ebben a családban, ami a 19.századi szegény famíliákban megtörtént: tiltott szerelmek, alkoholizmus, erősen domináns jellemű nagynéni zsarnokoskodása- lehet, hogy külön regényt kellene írni a Devlin családról? Ahol már belép a történelem- az Bernadette kamaszkora. Egy katolikus iskolába járt, ahol sokmindent tiltottak, aztán,ha mégis megcsinálták a diákok, hát félrenéztek...Bernadette ekkor, tizenévesen többen rá, hogy mennyire szétszakítja az ír társadalmat a katolikus-protestáns ellentét ( még akkor is, ha ez olykor inkább a vicc szintjén manifesztálódott). Arra is rájött Bernadette- hogy kellene valami más perspektíva, amely segít a társadalom valódi problémáinak megoldásában. Devlin ezt a marxizmusban találta meg. Pontosabban: arra jött rá ,hogy nem a vallási megosztottság az igazi probléma, hanem egyes rétegek végzetes szegénysége, mely genereációról generációra újratermeli önmagát. És a kérdésekre adott válaszai megegyeztek a marxizmus válaszaival:van egy számszerű kisebbségben lévő kapitalista réteg, mely elnyomja a számbelileg mindinkább gyarapodó munkásságot. Bernadette egyetemre kerül, barátaival ( akik, a kor divatjának megfelelően, trockista szakállt viselnek), megalapítják A Nép Demokráciája nevű polgárjogi mozgalmat. Szerzőnk ekkor beleveti magát a politikába. Ott van az 1968. októberi derry tüntetésen, ahol összeverekszik rendőrökkel. Később megmozdulásokat szerveznek, különböző, mások számára kisebb ügyeknek tűnő kérdésekben, mint pl. a bérlakás-engedélyek kiosztása. Szóval, a katolikus-protestáns, vagy az unionista-republikánus paradigma helyett, egy újat próbálnak érvényesíteni: a jóléti állam követelését, a társadalmi javak igazságos elosztását. A küzdelem végül is sikeresnek bizonyul, Bernadette DAvlin a mai napig elismert szocialista politikus. 

A lelkem ára című könyv bevallottan szubjektív politikai önéletrajz, így is kell olvasni. Azok a történészek, anglicisták, akik kézbe veszik, kellő kritikával olvassák végig. Nagyon meghatározó és nagyon érdekes könyv, tiszta szívből ajánlom minden érdeklődőnek.

Európa Könyvkiadó 1974, Modern Könyvtár sorozat, fordította Göncz Árpád