Eric Weiner:A zsenialitás földrajza

 A könyv alcíme: A világ legkreatívabb helyeinek nyomában az ókori Athéntól a Szilicium-völgyig.

Eric Weiner rendkívül szellemes új könyvében arra vállalkozott, hogy kideríti:mi az oka annak, hogy a világtörténelem bizonyos periódusaiban egyes helyek csak úgy ontották a zseniket, a mindenféle területen nagyot alkotó géniuszokat. A zsenialitás földrajza című könyvet elsősorban ajánljuk történészeknek, ezen belül is a tudomnáytörténettel foglalkozóknak, de minden értelmiségi olvasónak, aki kíváncsi arra, honnaan is ered a géniusz.

Talán az ókori Athénból?-teszi fel a kérdést Weiner.Mi az oka annak, hogy egy eléggé középszerű görög városközpontú állam néhány évtized alatt felemelkedett, majd gyorsan le is hanyatlott? Talán a görög élettempó? A hosszas üldögélés, az elmékedésre való hajlam? Vagy talán az, hogy olyan rosszak voltak a fizikai körülmények, hogy a kreatív emberek a szellemben kerestek vigasztalást? Vagy pont a görögök voltak azok, akik rájöttek, hogy a kreativitás vigasztalást nyújt a ronda hétköznapi életre? Az athéniak megvetették a kétkezi mesterséget, akár vásári kézműves volt az illető, akár korszakos feltaláló. A filozófiát minden mindennél többre tartották, a szellem náluk a mindennapok részévé vált, szívekben létező valósággá. És a görög szellem kreatív. A görögök, vallja Weiner, felfedezték, hogy a kreativitás végeredménye valami új kell, hogy legyen. Ellentétben a másik nagy ókori civilizációval,a kínaival, a görögök nem utánozni akartak, hanem valami gyökeresen újat létrehozni. A kínaiak mindenekelőtt birodalomépítésre s annak megszilárdítására törekedtek, a császárok jelentős része kiváló- na, inkább jó- költő is volt. Az ókori civilizációkban nem vált el egyértelműen elmélet és gyakorlat:minden találmánynak, ötletnek, versnek, egyúttal gyakorlati haszna is volt. 

Teljesen más körülmények között dolgoztak a reneszánsz kor Itáliájának zsenijei.Firenze elképesztően anyagias város volt, Leonardo, Michelangelo minden műve nagyon drága volt már akkor is. könyvünk sokat mereng pénz és zseniálitás kapcsolatán, meg a tehetséges emberek egymás közti féltékenységén. Wener nagyszerűen, s kissé formabontóan rámutat, hogy Leonardónak, akit a világ első polihisztoraként ismerünk, pont azok az ötletei nem váltak valóra, melyekhez hiányzott a kalap pénzt repkedtető dúsgazdag támogató. Elképezelem azt a jelentet is, mikor Leonardo és Michelangelo Firenze főterén sértegeti egymást azzal, hogy tehetségtelen. Edinborough más volt, itt minden szegényesebb volt, semmi csillogás, puritán hasznosság a hétköznapokban is. Hume filozófiája megtermékenyítette Skócia poltikailag háttérbe szorított népét. Adam Smith pedig mai szemmel nézve nyomasztóan szegényes feltétlerendszerben dolgozva írta meg a Nemzetek gazdaságáról....című, az egész 19-20.század folyamán ható művét. 

Miért is jó olvasni Eric Werner könyvét? Bevallottan nem tudományos könyv, minden fejezet inkább hasonlít egy remek elbeszélésre, semmint tudományos elemzésre. És a humor, az brilliáns. A görög ételek egyhangúságáról, Bécs sokszori kisszerűségéről, a hétköznapi ember és a zseni olykor nyomasztó, olykor vigasztaló távolságáról, kávékról és kávéházakról,  meg úgy általában az egész életről- mindenről van egy jó vicc, egy meglepő hasonlat. És a rengeteg pszichológiai kísérlet, melyek alátámasztják Werner érveit- olykor meg cáfolják. Szóval, élnéyszerű a könyv. és rengeteget tanlunk belőle. Mi hináyzik még a boldogsághoz?

HVG könyvek, Budapest, 2018. Fordította:Dankó Zsolt