Könyvekről mindenkinek

 Szabó László könyve a magyar történelem és néprajztudomány egyik nagyon fontos témakörét tárgyalja,a paraszti munkaszervezés kérdését. A kutató vizsgálódása zömmel az Alföldre és Északkelet-Magyarországra korlátozódik,rendkívül differenciáltan mutatja be a hasonlóságokat és különbségeket. Az alábbi könyvajánlóban kiemelem a kötet általam lényegesnek tartott pontjait,felhívva a szakemberek és az érdeklődő kutatók figyelmét a könyv fontosságára,relevanciájára. Az első részben Szerző röviden összefoglalja a magyar mezőgazdaság 18.századtól tartó fejlődési vonalait. Kiemeli,hogy a nagyar mezőgazdaságban nem siketült a kapitalizálódás(bár,mint későbbi szöveghelyeken láthatjuk,Szabó egyáltalán nem abszolutizálja a kapitalizmust,mint rendszert),hangsúlyozza,hogy egyes mezőgazdasági szakírók és reformerek ténykedése ellenére az agráriumban nem sikerült meghonosítani a nagyüzemi eljárásmódot,a termény-összetétel megnaradt a hagyományosnál:szemestermények,olykor kapásnövények,kevés kertgazdálko

 Czakó Gábor (sajnos,már nincs közöttünk)esszéit nagyon nagy gyönyörűséggel olvastam. Nemcsak hogy eligazítanak a világ jelenségeinek dzsungelében,de mindegyik írásban ott van az az érzelmi töltet,az a plusz,ami igazi irodalommá tesz egy írást. A megfogalmazás pontosságán túl az emberi szívekhez-lelkekhez is szól Czakó Gábor:Beavatás című kötete. Ebben az igen rövidke könyvajánlóban arról szeretnék írni.melyek azok a fontos gondolatok,eszmék,írói megvalósítások,melywket én a legfontosabbnak tartok ebben a könyvben-reményeim szerint ezzel másoknak is kedvet teremtek az olvasáshoz.  Nagyon jó látni és tudni,hogy az irodalmi szintű esszé nem halt ki Cs.Szabó Lászlóval és nemzedékével. Folytatódik töretlenül,amíg irodalom lesz ebben a Kárpát-medencében,addig lesz esszé is. Mert a világ folyton változik,s mindig lesz igény a szellemi iránytűre.  A szépségről szóló írás valójában egy olyan történelmi-kultúrtörténeti folyamatról szól,amellyel mindannyian szembesülünk. Ugyebár a nagy filozófus