Podani János-Dr.Pénzes Bethen:Tengeri állatok 1-2.
Ez a két könyv egyazon sorozaton belül,de külön kötetben jelent meg,nem egy időben. Mivel azonban tartalmilag összehangoltak,indokoltnak láttam egy bejegyzésben szólni róluk. Azt is el kell mondanom,hogy a kötetek megjelenése óta(az 1980-as évekről van szó) rengeteget fejlődött a tengerbiológia,ezért a Podani-Dr.Pénzes szerzőpáros Tengeri állatok 1-2. című könyve néhány ponton már elavult lehet. De nem biztos,hogy ténylegesen az is. Jómagam 5,találomra kiválasztott adatot ellenőriztem modern lexikonokban,és stimmeltek. A szerzőpáros tehát kitűnő munkát végzett.
Az 1.kötetben az Adriai-és a Földközi-tengerben élő alacsonyabbrendű állatok közül ismerkedünk meg jónéhánnyal. A könyv az alábbi fejezetekre oszlik:Szivacsok,Csalánozók,Gyűrűsférgek,Rákok,Csigák,Kagylók,Lábasfejűek,Tüskésbőrűek.Csak ízelítőként kiemelünk néhány fajt. Eltűnődik az ember,milyen bonyolult képződmény is egy mosdószivacs (a szintetikus anyagból készült szivacsokat megelőzően bizony a háztartási mosdószivacsot a tenger bizosította). Mennyire összetett mikrobiológiailag,pedig csak egy egyszerű,érzékszervekkel is alig rendelkező lény. Milyen remek alkotása a természetnek a tüskés bíborcsiga,a kagylók veszedelmes ellensége,pedig csak 7-8 centiméter hosszú. Tengeri makkokról még életemben nem hallottam,ezek az állatok csapatostul odarögzítik magukat valami szilárdhoz,legyem az hajófenék vagy házfal,és gyakorlatilag mindent megesznek,ami arra jár és mozog. Hatalmas károkat okoznak a hajózásnak illetve általában a tengeri gazdálkodásnak. A homárról sem tudtam,hogy annyiféle színárnyalata van,csak a narancssárgát ismertem,de van sötétsárga,sőt kékesfehér is. Szimbiózisról is olvashatunk a könyvben:a potrohán védtelen remeterák szépen csigaházba rejti a kérdéses testrészt. Majd együttműködik egy tengeri rózsával,amelynek csalánsejtejei elbánnak a gonosz támadókkal. Ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel van telis-tele a könyv,melyet Lexa Klára kitűnő munkái illusztrálnak.
A második kötetben,ahogyan a biológusok mondják,magasabbrendű szerveződésekről esik szó. Néhány lábasfejű után tengeri halak és emlősök bemutatásában gyönyötködhetünk. Olvashatunk a különös alakú,rakéta módjára közlekedő nyílkalmárról. A közönséges polipról,hajdani tengerészlegendák szörny-hőséről kiderül,hogy egy emberre veszélytelen,2-3 méter hosszú állat,amely nagyon szeret halakat és rákokat enni. Ettől függetlenül nem szívesen találnám szembe magam mondjuk búvárkodás közben egy ilyen állattal. Mint ahogy a tengeri ingola is eléggé ijesztő lehet,ahogyan egy lazacon csimpaszkodik. Azt nem egészen értem,hogy az ingola után miért közvetlemül az óriáscápa következik,de nem baj. Egy elképesztő adatot olvashatunk erről a kifejlett állapotában a 12-15 méter hosszúságot is elérő állatról:májából 300-800 kilogramm olaj préselhető ki,melyek különböző gyártási folyamatoknál,pl. szappan előállításához használható. Gondoljunk bele:800 kilogramm az már majdnem egy tonna. De bemutatják a legnagyobb cápafajt,az érdes cápát is,amelynek súlya akár a 10 000 kilogrammot is elérheti. A kardszárnyú delfinről a könyv megjelemése óta számtalan természetfilm készült,de azért jó újraolvasni az alapokat. A méretek,a testsúlyok,a távolsáhok,egyszerűen megdöbbentők. A legfélelmetesebb tengeri állat képzeletbeli címet nálam mégis az 1-1,5 méter hosszú közönséges muréna viszi el. Mint egy mesebeli szörny vagy sárkány,olyannak tűnik Gémes Péter rajzán.
Podani János és Dr.Pénzes Bethen:Tengeri állatok 1-2. című könyve az ifjabb korosztályoknak készült,de felnőtteknek is rengeteg újdonságot tartogat. Nagyszerű ismeretterjesztő könyv,kiváló arra,hogy felkeltse az érdeklődést a tengeri élővilág iránt. Ajánljuk mindenkinek. Ma már inkább csak antikváriumokban szerezhető be.
Búvár Zsebkönyvek,1986 ill 1987.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése