Hans Rossling:Tények

 A könyv alcíme:Tíz ok, amiért tévesen ítéljük meg a világot, avagymiért álnak jobban a dolgok, mint gondolnánk.
A kötet társszerzői:Ola Rossling, Anna Rossling Rönnlund

Aki rendszeresen olvas médiát,azt gondolja, hogy a világ országait két csoportra oszthatjuk:gazdagokra és szegényekre. Az egyenlőtlenség nő, a gazdagabbak még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek. A világ lakosságának nagy része nem jut rendes iskolááztatáshoz, a Földünkön kipusztuló állatfajok száma nő. 
Hans Rossling svéd orvos és társadalomtudós egész munkásságát annak szentelte, hogy lerombolja a médiaaalpú gondolkodást, és helyette a tényalapú gondolkodást tegye uralkodóvá.Hogy mi a különbség, az kiderül, hogy végigolvassuk ezt a könyvet. A rendkívül sokrétű, olykor megdöbbentő adatokkal szolgáló mű lényeget az alábbiakban foglalhatjuk össze:

Nem ismerjük a világ alapvető tényeit. Az ezzel kapcsolatos teszteken még a véletlenszerűen tippelő csimpánzok is jobban szerepelnének, mint a davosi világgazdasági fórum résztvevői.
Nem igaz, hogy a világ országait feloszthatjuk fejlett és fejlődő országokra. A Világbank az egy főre jutó jövedelem alapján már régóta négy csoportra osztja az országokat, ezt az új felosztást az ENSZ, sajnálatos módon, nem veszi át. Az utóbbi években a korábbi fejlődő országok is sokat fejlődtek. Ma a világ lakosságának többsége a középső, a 2. és 3. szinthez tartozó országokban él. Ezekben az országokban a lakosság nagy része elvégzi legalább az általános iskolát, időnként orvosi ellátáshoz is jut, a megszületett gyermekek nagy része életben marad. A főutakon lehetséges a közlekedés,az emberekeknek van ilyen-olyan minőségű házuk, közepes minőségű ruháik. vannak piacok, legalább formális demokrácia. Ebbe a csoportba az afrikai és ázsiai országok nagy része tartozik. Éppen ezért a legfejlettebb, 4. szinthez tartozó országok gazdasági döntéshozóinak figyelembe kell venniük az afrikai országok sokszor elképesztő fejlődését, s nem szabad megelégedniük azzal a magyarázattal,hogy kultúrájuk miatt az afrikai és ázaiai országok nem képesek fejődni. Napjainkban egyre erősödik a közepes kategóriájú fogyasztási termékek felvevőpiaca.
A médiatermékek többsége az érdekest, a szokatlant, a kirívót keresi.Az 1-2-3. szinten levő országokat gyakran úgy mutatják be, mint olyan helyeket, ahol lehetetlen élni. Pedig ez nem igaz, lehetséges itt is élni, csak jóval nehezebb. Az egyetemeken, főiskolákon az ún. harmadik világbeli országokból érkező hallgatók gyakran jobb eredményeket érnek el, mint az anyaországiak. 
Minden ország az 1.szintről indult. A 19.században a svéd gyerekek többsége meghalt, mielőtt elérte volna az ötéves kort. A 20.század elején az életkörülményeket illetően Svédország ott tartott, ahol ma az Afrika déli részén található Lesotho tart. Ha Európa fejlődött, miért ne fejlődhetne Afrika is?
Ha valóban el akarjuk sajátítani a tényalapú gondolkodást, feltétlenül szakítanunk kell bizonyos ösztönökkel. Az egyenesvonalúság ösztönével, a sürgősség késztetésének ösztönével,a folytonos kategorizálás ösztönével, különösen ez utóbbi vezethet sztereotípiák elterjedéséhez. 

Mindezt Rossling rendkívül szórakoztató stílusban, alapos és hiteles információk gyűjtésével,sok ábrával, diagrammal és nem utolsósorban személyes tapasztalatainak megosztásával ( pl.ebolajárvány idején vezető orvos Libériában,tanácsadó Kubában, stb.) prezentálja. Nagyon okos, a világot új paradigmából értelmező könyv ( Bill Gatesnek is nagyon tetszett). Ajánljuk mindenkinek, akit érdekelnek az igazi tények, aki többet akar tudni, mint amit a sajtó és média közvetít, aki el akarja sajátítani az optimista, de nem rózsaszínű szemüveggel ékes világlátást. Jó olvasást, maradnadó élmény lesz. 

Libri Kiadó, 2018.Ford.:Sóskuthy György