Chris Anderson:Kreátorok.Az új ipari forradalom mesterei

 Sokak számára okoz gondot, hogyan is kompatibilizálják az online és az offline teret, gazdaságot, s egyáltalán: a két világ eltérő szellemiségét, illetve az ehhez a kettős elváráshoz lykor nehezen alkalmazkodó személyiséget. Chris Anderson azt a kérdést teszi fel, hogy az online világban milyen szerepe van az offline életnek:a hagyományos termékek előállítsának, a dolgok világának, az " atomok világának" a bitek világa" korában. Erre a kérdésre meggyőző és sokak számára meglepő választ ad. Kicsit spoilerezek:Anderson szerint a két világ nincs is ellentétben egymással. 

Szerinte át kellene gondolni, mai világunk mennyiben tekinthető online világnak. Hiszen mégiscsak offline módon előállított ételeket eszünk, ruháink sem internetes termékek, szóval: az alapszükségleteinket kielégíteni kívánó holmijaink még mindig háromdimenziós, kézzelfogható dolgok. Csak éppen megváltozott a gyártási környezet. Szerző itt saját nagyapjának példáját hozza fel, aki otthon, a garázsában öntőrendszert szerkesztett, igencsak bürokratikus úton szabadalmaztatta az, majd- mivel neki magának nem állt rendelkezésre gyártási technológia- hosszas levelezések, talpalások után eladta a licence-t egy nagyvállalatnak, aki legyártotta aztán legyártotta az öntőrendszert, s igen szép profitot kaszált rajta. 
A 21.században a tervezés már teljesem más síkon folyik:elképesztő dolgokra képes, ugyanakkor egyszerűen megtanulható nyílt forráskodú programok, s ezekhez alkalmazkodó platformok, applikációk állnak a " kreátorok" rendelkezésére, sokszor egy találmány a közösségi platformokon születik- mindenki hozzáteszi vagy hozzá próbálja tenni a maga ötletét- ráadásul a nyugati világ fejlett nagyvárosaiban már nyilvános laborok és műhelyek állnak a " mérnökök" ( e szót Anderson nem használja, pedig ideillene) rendelkezésére, mindenféle eszterga- fúró, és vágógépek,3D-s nyomtatók,szuperintelligens csúcstechnika használatával mindenki elkészítheti a prototípust, vagy akár kis mennyiségű termék-gyártásba foghat. Chris Anderson be is mutat egy ilyen közösségi műhelyt, ahol pénteken és szombaton még használati díjat sem kell fizetni.
  
Megváltozott a világ. Már senki emberfia számára nem lehetetlen egy kis kézműves-nagyságrendű vállalkozás működtetése. Nem kell nagy gyáraknál kilincselni azért, hogy kreátor legyél. 
De hogyan, pontosabban: honnan alakult idáig a helyzet? Chris Anderson bemutatja az ipari forradalomak történetét, rendkívül gyakorlatiasan. Megismerjük Watt, Hargreaves korát, azokat az egyéni és társadalmi motivációkat, melyek megalapozták a 19.századi ipari forradalmakat. Szerző nyitottan tárgyalja a kor társadalmi  folyamatait is: például szó arról, hogyan alakította át a háziipar, a nagy cégeknek való bedolgozás lehetősége és gyakorlata a 19.századi Nagy-Britanniát. Mert közkeletű és a korszakkal foglalkozó magyar történeti szakirodalomban gyakori tévedés, hogy háziipar csak a textilgyártás területén létezett. Szinte minden iparág érintett volt a folyamatban, még a csavarokat, szögeket, kerékpár- alkatrészeket is gyártották házilag. A háziipar, mint rendszer, az egész brit társadalmat átjárta. És nem maradtak el a társadalmi szintű fejlődés jelei: a lakosság tízszeresére nőtt, a férfiak, ha megélték a felnőttkort, 36 év helyett 72 évre számíthattak. Arról is ír Anderson, miért pont Manchaster lett az angol textilipar központja: olyan csatornákat épített a város, melyeken az óceánjárók akár 60 kilométerre is bemehettek a szárazföldre. Gyomruk, azaz rakodóterük pedig tele volt gyapottal. Nagyon nagy erénye a könyvnek, hogy nem idealizál: szól azokról a negatív folyamatokról is, melyek az ipari forradalmat kísérték. 
Ajánljuk Chris Anderson: Kreátorok című könyvét barkácsolni,műszaki területen alkotni szerető embereknek, internet-szakértőknek, és mindenkinek, akit érdekel a modern gazdaság igazi működése. 

HVG Könyvek, 2013. Fordította Németh Ádám