Salamon Konrád:Tizenkét nap szabadság, 1956.Az első antikommunista forrradalom

Salamon Konrád könyve a magyar történelem egyik legdicsőségesebb eseménysorozatának, az 1956-os forradalom és szabadságharcnak állít méltó emléket. A tizenkét nap szabadság, 1956. Az első antikommunista forradalom című könyv végigvezeti az Olvasót ennek a nagyszerű és dicsőséges, végeredményében mégis tragikus történelmi napokon.  Óriási " aduja" a könyvnek, hogy kitűnően, remek történelemlátássa megírt szöveget rengeteg korabeli fotó illuszrálja. Valóban úgy érezhetjük, ott vagyunk a pesti után...

Látjuk Szilágyi Józsefet, a kommunista politikust, aki szembefordult a diktatúrával, s pártértekezleteken, újságcikkekben követelte a reformokat. Nagyon sok más, egykori rákosista gondolkodott akkor úgyanígy- az már más kérdés, hogy közvélemény mennyire fogadta el hitelesnek ezeket a " bűnbánatokat"- például látjuk az egyetemista hősöket, amint egy jobb viágban való hittel követelik Rákosi Mátyás távozását, Nagy Imre elvtárs vezetésével történő új kormány megalakítását, a politikai és gazdasági perek revízióját, sajtószabadságot, szólásszabadságot, véleményszabadságot. Legyen újra nemzeti ünnep márcus 15 és október 6., és Magyarország címere újra a Kossuth-címer legyen. Nézze meg mindenki a 40. oldalon látható fényképet, a budapesti Műszaki Egyetemen zajló gyűlésen készült. Fiatalokat látunk.Azok az arcok, azok a mosolyok, egyszerűen felejthetetlenek. Emberek, akik úgy érzik, visszanyerték a szabadságukat. Számomra ez a kép fejezi ki legjobban az 1956-os forradalom tisztaságát, nagyszerűségét.
Megtudjuk, milyen hatással volt a nézőkre és a kritikusokra Németh lászló: Galilei című darabjának bemutatója.
Szinte mi, Olvasók is érezzük, milyen nagyszerű lehetett október 23-án délelőtt az egyetemistákkal vonulni. Mindenfelé olvassák az egyetemisták felhívsait, mindenfelé gyülekeznek az emberek, érdeklődnek, kíváncsiak. Aztán jött a Rádióban elhangzott felhívás, és minden megint dráma lesz. Apró Antal " sírva könyörög" Tánczos gábornak a kor talán legkarizmatikusabb politikusának, hogy mentsék meg a helyzetet. Bizony, még egyetlen lövés sem dördült, és a pártelit, a bűnös kommunisták máris féltik hatalmukat. A többit már tudjuk: délután gyülekező a Petőfi-szobornál, Sinkovits Imre színművész itt szavalja el a Nemzeti Dalt, utóbb, majd meg is büntetik érte, felszólal Veres Péter bácsi, akit a Rákosi- rendszer oly furcsán távolított el a hatalomból, pedig a magyar parasztság, a magyar vidék egyetlen hiteles képviselője volt. Délután ma tüntetők már nem óvatoskodnak, Rákosit a Dunába kívánják, Nagy Imrét pedig a kormányba...A Rádió vezetése még fél, nem olvassa be a tüntetők követeléseit. Látjuk fényképen Déry Tibort, a kor egyik legjobb magyar íróját, amint a rádióba olvas be- mivel sötét van, öngyújtóval világítanak. Elképesztően jó fénykép....Látjuk a lyukas magyar zászlót, melyből kivágták a gyűlölt Sztálin-címert, látjuk az újságokból gyújtott fáklyával világító tömeget. ( Tényleg azt hitte a hatalom, hogy ha elsötétítik  Budapest egyik legnagyobb közterületét, akkor hazamennek a tüntetők??). Az MDP persze kivezényelte az egységeket. A katonák barátkozni kezdtek a tüntetőkkel. Erre az ÁVH-sok azt gondolták,átálltak. Miközben az ÁVH-sok már lőttek a tömegre- ( és itt érdemes a 80. oldalon található pár sort elolvasni: még a sorállományú ÁVH-sok sem akartak tüzelni a békésen tüntető magyar emberekre!! Erre Fehér Lajos őrnagy belelőtt a legénységbe.). Gerő- mit is tenne?- azonnal tájékoztatja a Szovjetuniót, a szovjetek persze az azonnali katonai beavatkozás mellett vannak, ez viszont annyira felkelti a népharagot, hogy fegyveres ellenállás szerveződik. Kitűnő fotókat láthatunk a Corvin-közről, a Széna-térről. Meghatódunk a teljesen ép, minden fosztogatástól mentes kirakatok képei láttán. Nagyon elgondolkodtató a mai kor Olvasója számára a fegyverrel felszerelt fiataloknak a látványa. Kicsit meg is kérdezzük magunkban: tényleg érettek voltak ezek a srácok a fegyveres küzdelemre? A válasz pedig: maguk a történelmi események azt mutatják, hogy igen. Megismerjük a forradalom vidéki hőseit, pl. Dr. Brusznyák Árpádot, aki Veszprém megyében igyekezett normális mederben tartani az eseményeket, a Kádár-hatalom ezt azzal hálálta meg, hogy kivégezték őt.
Pörögnek az oldalakon a már jól ismert események. A Nagy Imre-kormány kilép a Varsói Szerződésből, semlegességet nyilvánít. Pár napra újjászületik a demokrácia: újjáalakulnak ap ártok, munkástanácsok szerveződnek.
És bekövetkezik az, amire nem gondolt senki a dicsőséges napokban:Hruscsov eleinte nem talál jó megoldást, a szovjet csapatok átmenetileg ki is vonulnak, aztán november 4-én visszatérnek- és itt maradnak rendszerváltásig. Magyarországon kezdetét veszi-  megtorlásokkal- az 1957-1988. között tartó Kádár-korszak, a puha diktatúra időszaka. 

Salamon Konrád könyvét azoknak ajánljuk, akik már tudnak néhány dolgot 56-ról, de szeretnének képet kapni az egész folyamatról. Ajánljuk azoknak a történelem szakos hallgatóknak is, akiknek vizsgázniuk, szigorlatozniuk kell a témából. Ajánljuk minden magyar mebernek, mert 1956 a nemzeti múlt aranykönyvében külön fejezet. Ajánljuk mindazoknak, akik átélni, nem pedig száraz adatokként kivánják megismerni a forradalmat. Ajánljuk mindenkinek. 

Magyar Napló, 2014.